Mi az Evangelium?
Hogy történhet meg az, hogy sok evangéliumi gyülekezethez tartozó ember, mégis megváltatlan maradjon? A szomorú okok egyike, amiért léteznek ilyen emberek, az az Evangélium bemutatásának a módja. A keresztyén munkások közűl sokan, a legjobb szándékuk ellenére, úgy mutatják be az Evangéliumot, hogy a megtéretlen, felkészítetlen emberek nem értik meg, hogy ők csak Isten ítéletét érdemlik, a megváltás teljességében Isten munkája, és a bűnösök nem képesek semmivel sem besegíteni a saját megváltásukban.
A Róma 1:3 azt mondja, hogy az Evangélium az a Jó Hír, amit Isten adott az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Az a biztosíték amit Isten ad, hogy: „...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon”(1Kor. 15:3,4).
Elsősorban és mindenek felett az Evangélium Krisztusról szól. Az Evangélium üzenete Isten Krisztusban beteljesített történelmi munkájáról szól. Az Evangélium az üdvösség munkája, amelyet kizárólagosan az Istenség valósított meg. Mert Krisztust „...az Úr ... sújtotta mindnyájunk bűnéért. ... Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele” (Ézsaiás 53:6,10).
Egy tárgyilagos üzenet
Megtörténik, hogy sokan összekeverik az evangélium üzenetét a megszentelődésről szóló üzenettel. Vagyis összezavarják az Evangéliumot (Isten értünk végzett munkáját Krisztusban), a megszentelődéssel (Isten, Szent Szelleme által, bennünk végzett munkájával). Az Evangélium teljesen obiektív. Az Evangélium teljesen rajtunk kívűl áll. Nem azokra a változásokra utal amik bennünk végbe kellene menjenek, nem is bennünk valósul meg. Krisztusban vált valóra, a mi hatáskörünkön kívul, kb 2000 évvel ezelőtt. Az Evangélium semmilyen formában nem függ az embertől. Amikor az ember figyelmét arra irányítjuk, hogy mi kellene megtörténjen benne, odajutunk, hogy elferdítjük az Evangéliumot. Mi emberek nem járultunk hozzá, és nem is tudtunk volna résztvenni Krisztus történelmi váltságművében. Az elveszett bűnösöket arra kell tanítanunk, hogy teljesen túlnézve magukon, Krisztus üdvözítő munkájában bízzanak.
Példaként elmondok egy rövid részletet egy miszionárusok által írott cikkből, akik annak ellenére, hogy őszinte megváltott emberek, mégis rosszul mutatták be az Evangéliumot. Az említett cikkben egy köztük és egy benszülött között elhangzott párbeszédet írnak le: „Minden szerda este meglátogattuk Biaza szüleit. Felolvasunk nekik egy részletet a Mózes első könyvéből, magyarázatot fűzünk hozzá, aztán kérdéseket teszünk fel. Egy este Biaza azt mondta: ‚Annyira félek a bennem lévő rossztól... és nem akarom, hogy Isten a tűzbe dobjon.’”
Ebből az idézetből világos, hogy Biaza kész befogadni az Evangéliumot. Felismerte bűnösségét, és félt Isten ítéletétől. De mit mondtak a misszionárusok ennek a lánynak? „Ha megkéred az Úr Jézust, hogy vegye ki a rosszat belőled, és adja neked a Szellemét, akkor hozzá fogsz tartozni, nem lesz mitől félj, és Hozzá fogsz jutni.” Ahelyett, hogy elmondták volna neki az Evangélium történelmi, tárgyilagos üzenetét, azt, hogy Istennek gondja volt az összes bűneire, hogy neki ne kelljen elítéltetnie, ők azokra a változasokra irányították a figyelmét, amiket az Evangélium kellett volna okozzon benne. Amit ezek a misszionárusok tanítottak Biazanak, az nem az Evangélium volt.
A Szent Írásban nem megtalalható kifejezések
Amikor olyan kifejezésekkel próbáljuk bemutatni az Evangéliumot, amelyek arra irányítják az emberek figyelmét, amit ők kellene tegyenek, ahelyett, hogy arra irányítanánk, hogy mit tett Isten értük Krisztusban, akkor elferdítjük az Evangéliumot, és félreértést keltünk az emberek gondolkodásában. Úgy kellene kifejeznünk magunkat, hogy a megtérő bűnösöket a Krisztus értük végzett munkájában való bizalomra vezessük, ahelyett, hogy azokra a változásokra irányítsuk a figyelmüket amik bennük kellene történjenek. Hányszor hallunk és használunk hasonló kifejezéseket az evangélizálásban: „Fogadd Jézus Krisztust a szívedbe!”, „Add át a szívedet Jézusnak!”, „Add az életedet Krisztusnak!”, „Nyisdd ki szíved ajtaját és az Úr bemegy hozzád!”, „Kérd az Úr Jézust, hogy mossa le bűneidet!”, „Dönts Krisztus melett!”, „Kérd Jézust, adjon neked örök életet!”, „Kérd Istent, hogy váltson meg!”
Bár nehéz elfogadni, de ezek a modern, gyakran használt kifejezések, összezavarják az embereket az Evangélium megértésében. Annak ellenére hogy a hirdetők őszinte vágya az, hogy az emberek higgyenek az Evangéliumban, legtöbb esetben, ilyen kifejezéseket használva, az ellenkezőjét érik el! Mert ezek az evangéliumi környezetben gyakran használt kifejezések, tulajdonképpen nem a Krisztus értük végzett munkájában való egyszerű hitre bátorítja őket, hanem arra a hitre, hogy a személyes cselekedeteik megoldanák bűneik problémáját.
Nem azért üdvözülünk, mert kérjük, vagy mert akarjuk, vagy mert elmondunk egy mágikus imádságot, vagy mert mi úgy döntünk. Hanem azért van üdvösségünk, mert az Úr Jézus a kereszten azt kiáltotta: „Elvégeztetett!” Nem a mi megtérésünk lágyítja meg Isten szívét, hanem az Ő kegyelme lágyítja meg a mi szívünket, és vezet megtérésre és hitre. Nem a test indulatából, nem is emberi akaratból, hanem Isten akaratából leszünk Isten gyermekeivé. (János 1:13)
Hol jelenik meg a félreértés?
A következő dolog történik általában az evangélizáláskor: amikor az elveszett bűnösöknek prédikálunk, arra akarjuk rávezetni őket, hogy semmit se tehetnek azért, hogy üdvözüljenek. De, épp abban a pillanatban amikor az emberek meggyőződnek tehetetlenségükről, sok evangélista, misszionárus és prédikátor valami hasonlót mond hallgatóinak: „Most be kell fogadd az Úr Jézust a szívedbe.” Miután azt mondták, hogy semmit sem tudnak tenni, meg mondják nekik, hogy mit kell tegyenek! Mi következik ebből? Sok sok félreértés az Evangéliumra nézve. Az emberek érdeklődése és figyelme újra maguk felé irányúl, az érzett tapasztalatokra, ahelyett, hogy a Krisztus halálába és feltámadásába vetett hitre irányulna.
Az egész világon, a használt módszerek és kifejezések megválasztásában gyakorolt figyelem hiánya, az Evangélium üzenetének elferdítéséhez vezetett. Annyira, hogy sok keresztyén számára le kellenne újra fektetni Isten Krisztus munkáján alapuló megváltásának alapvető igazságait, úgy, hogy az Evangélium bemutatása megfeleljen az Isten Ígéjében megírtaknak. Még akkor is ha sokan megtértek a jelenlegi evangélizálási módszerek által, lehet sokkal többen vannak azok, akik nem értették meg világosan az Evangéliumot épp ezeknek a módszereknek köszönhetően. Az üzenet ami hirdettetik nekik annyira az ember szerepére fekteti a hangsúlyt, hogy Isten tökéletes munkáját, amit Krisztusban a tehetetlen bűnösökért végzett meg sem értik és el sem hiszik.
A félreértés következménye
Ha az emberek figyelme a saját megtapasztalásaik felé irányúl, még azoknak is akik üdvösséget nyernek, hiányozni fog üdvösségük bizonyossága. Folyton felmerül a szívükben a kérdés vajon elég őszinték voltak-e mikor megtették a lépést, vajon, úgy tették ahogy kellett, befogadták-e igazából az Úr Jézust, átadták-e vajon teljesen szívüket?
Ezek a kérdések sose merülnének fel a hívőben, ha a kezdetektől tárgyilagosan lett volna hirdetve az Evangélium, anélkül, hogy azt sugallták volna, hogy neki bűnösnek tennie kell valamit az üdvösség elnyeréséért.
Egy alkalommal épp olyan diákokkal beszélgettem, akiket ezek a kérdések foglalkoztattak, sőt össze is zavartak. Egy diáklány felkavartan jött hozzám. Elmesélte Istenhez fordulását. „Jól csináltam? Elég őszinte voltam? Igazából befogadtam az Úr Jézust a szívembe?” Ezek a kérdések gyötörték. Végül eldöntötte, hogy ha esetleg nem csinált mindent úgy ahogy kellett volna, tanácsot kér tőlem hogy meggyőzödhessen.
Amikor Istenhez fordult, tudatában volt annak, hogy egyedül nem tud üdvözülni. De az evangélista azt mondta, hogy hívja az Úr Jézust a szívébe, és adja át az életét Krisztusnak. Már akkor gyötörte az a kérdés, hogy vajon mindent jól csinált-e. Beszélgetve vele elmagyaráztam, hogy nem az a kérdés, hogy ő megtett-e mindent úgy ahogy kell, hanem az, hogy az Úr Jézus Krisztus megtett-e érte mindent ahogy kell. Kielégítette-e Ő Istent teljesen? Ha igen, akkor nem a saját tetteiben bízik inkább, mint a Krisztus érte végzett tökéletes munkájában?
Ez a Jó Hír!
A Jó hír nem az, hogy az ember elfogadja az Úr Jézust mint megváltóját, hanem az, hogy kétezer évvel ezelőtt Isten elfogadta az Úr Jézust, mint egyetlen és tökéletes Megváltót. A jó hír nem az, hogy az ember Jézus Krisztusnak adja a szívét vagy az életét, hanem az, hogy Jézus Krisztus odaadta egész életét, teljes lényét, a bűnösök helyett. Nem az a jó hír, hogy az ember szívébe fogadja Krisztust, hanem az, hogy Isten elfogadta az Úr Jézus Krisztust a mennyekben, mint a bűnösök Közbenjáróját. A jó hír nem az, hogy az ember szívének trónjára ülteti Jézus Krisztust, hanem az, hogy a mennyekben Isten az uralkodói székének jobbjára ültette Jézus Krisztust.
Látható az óriási különbség a két üzenet közt? Az egyik elfogult, és arra helyezi a hangsúlyt, amit az ember tesz. A másik tárgyilagos, és arra teszi a hangsúlyt amit Krisztus már elvégzett. A bűnösnek csak hinnie kell azt amit már elvégeztek a javára. Az Úr Jézus így kiáltott a kereszten: „Elvégeztetett!” Ő meg tett mindent. Magára vette a bűnök terhét, az emberek bűneinek a teljes felelősségét. Mivel Krisztus kifizette a teljes adósságot, Isten feltámasztotta, és a mennyekbe fogadta. A feltámadás volt a jele annak, hogy Isten elfogadta az Úr Jézust örökre, mint tökéletes Megváltót. Isten kiengesztelődött, elégtételt nyert, megelégedett. De mi van az elítélt bűnössel? Vajon leteszi-e lelke megmentésének egész nehézségét arra a tényre, hogy Isten elfogadta Krisztust mint tökéletes Megváltót? Megszűnik-e a bűnös egyszer s mindenkorra, hogy saját megváltása elérésére törekedjen? Rábízza-e üdvösségét egyedül Isten Fiára?
Ellenvetések?
Egyesek azt mondják, hogy az Evangélium bemutatásának ezen módja, egy felületes könnyű hitet támogat, egy értelmen alapuló hitet bátorít, ami nem hat a szívig. És valóban sokan vannak, akik csak a szájukkal hisznek, de az életük egyáltalán nem bizonyítja. Azzal érvelnek, hogy az Evangélium hirdetésekor szükséges a bűnösök elé tárni életvitelük megváltoztatásának a szükségességét, azt, hogy fel kell vegyék a keresztet, és kell kövessék Jézust, valamint annak a szükségességét, hogy Krisztust életük urának koronázzák. Azt mondják „Krisztus nem csak Megváltód, hanem életed Ura is kell legyen!” És ez így is kell legyen!
De az élet megváltozásának a problémája, folyamatos megszentelődés által, a hívőknek szól, akiknek segítségükre van a Szent Szellem ebben a kihivásban.
Egyes prédikátorok azt hiszik, hogy ezekkel a pontosításokkal meggátolják az emberek hamis megtérését. Azonban a hamis megtéréseket nem azzal kellene leküzdeni, hogy az Evangéliumhoz hozzáadjuk azt a követelményt, hogy a bűnösök meg kell igérjék, hogy követni fogják Krisztust, engedelmesek lesznek neki és szenvedni fognak érte. Még saját magunktól se kérhetünk ilyesmit, hát másoktól. Nagyon jól tudjuk miből formáltattunk, mennyire gyengék vagyunk, és hányszor csalódunk saját magunkban. A mi boldogságunk az, hogy maga Isten nem kötötte üdvösségünket törvények és parancsolatok megtartásában való hűségünk feltételéhez. Az Evangélium ezek közül egyikhez sincs kötve. Az Evangélium szépsége és ereje abból a szabadságból fakad, hogy hihetünk valamiben, amit készen kapunk.
Az igazi megtérésekre a megoldás nem ezekben a hozzáadásokban áll, hanem a bűnös szívének és értelmének helyes felkészítésében, az Evangélium fogadására. Ezt a Szent Szellem végzi el, akkor amikor a bűnös hallja és megérti az Igéből, hogy el van veszve, segítség és reménység nélkül, és Isten ítélete alatt van, aki a Teremtője, szent és szeplőtelen Ítélőbírója. Mi más késztetne arra, hogy Megváltó után kiálts, ha nem az elveszett bűnös állapotod megértése?
Kivonat Trevor Mc Ilwain és Nancy Everson "Building on Firm Foundations." c könyvéből
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.