2008.12.26. 10:09 Krisztus rabszolgája

Gondolatok Isten dicsőítéséről

Zsolt. 40,4 -- És új éneket adott számba, a mi Istenünknek dicséretét;

Régebben, amikor az én imáimat összehasonlítottam Dávid zsoltáraival, az volt az érzésem, hogy azok a szavak nem férnek az én számba, valahogy kirázott a hideg, ha megpróbáltam  én mondani. Valahogy nem jött, nem illett. Csodáltam a gazdag kifejezéseket, de nekem nem voltak olyan kifejezéseim, úgy gondoltam, nekem nem állna jól. Mostmár egy kicsit másképp van. Első sorban azért, mert megtapasztaltam néhány olyan dolgot, átmentem olyan eseményeken, amelyek arra indítanak, hogy ugyanúgy beszéljek mint a zsoltáríró. Konkrétan, gondolok azokra a szavakra, amelyekkel Dávid az életéért könyörög, az életben maradásért, és gyakorlatilag egy kifejezéssel "zsarolja" Istent: kérlek hagyj életben, hogy dícsérhesselek; a halottak nem dicsőítenek téged, Istenem (Zsolt. 6:6, 30:10, 115:17, Ézs. 38:18). Ez ugrásszerűen átrepít a sok butaságon (hogy Isten értünk van, és Jézus értünk született, és halt meg) és ott kötünk ki, hogy tulajdonképpen Isten nagyon jól megvolt nélkülünk is, és köszönte, és nem azért teremtett mert unatkozott, boldogtalan volt, vagy nem volt kiskutyája akit szeressen. Hanem egyszerűen az Ő lénye annyira csodálatos és csodálatra méltó, hogy csodálni KELL. De ha nincs ki, akkor hogy lehetne csodálni? Tehát kellett egy dicsőítő csoport. Ezt szerzett Isten Jézusnak rajtunk keresztűl/bennünk. Isten Jézust dicsőíti meg, Jézus pedig Istent dicsőíti.
Na szóval, ezért igaz az, hogy az elején érdemes a Zsoltárokat olvasni, hogy ráhangolódjon az ember a dicsőítésre; amikor nehezen megy, akkor érdemes elolvasni egyet. És utána, mennél többet csodáljuk Istent és elmélkedünk lénye nagyságán, szentségén, ha éjjel és nappal Róla gondolkozunk, akkor jönnek az új szavak, egyszer csak azt érezzük, hogy nem elég a nyelvünk, és ezer kéne, és esetleg lehet nem is olyan nagy butaság a nyelveken szólás, ha általa hatékonyabbá válik az Istennel való társalgás/kommunikáció.
A nyelveken szólás ajándéka nekem nincs meg. Régen azért kívántam, mert azt hittem, hogy nincs bennem a Szent Szellem, és ha nyelveken szólok, akkor bennem lesz. Azt hittem, lehet az ember hívő, Szent Szellem nélkül is. Mostmár tudom, hogy az ember fenntről születik újjá, a Szent Szellem dicsőséges munkájának eredménye minden hívő ember.
De mostanában érzem, hogy jó lenne gyorsabban beszélni, vagy többet imádkozni, mert a fél óra nem elég, és fárasztó is, és olyan sokan kimaradnak, akiért nem sikerűlt imádkozni, és legszivesebben egész nap Istenről elmélkednék. De nem lehet, mert Isten helyesen tervezte, amikor adott az embernek munkát is.
Persze, hogy nem csak a dallamon kell néha újítani, hanem az örökérvényű igazságot minden nap jobban megismerni, és elmondani. El sem tudom képzelni mi lehet azok fejében, akik hűségesen töltik életüket Isten közelségében, és 30-40 évi elmélkedés van a hátuknál. Ha nekem már most csordultig van a poharam.
Béke!
 
Zsolt. 6:2-6 Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
Zsolt. 30:2-11 Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. Hozzád kiáltok, Uram! Így esedezem az Úrhoz: Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!
Zsolt. 115:17-18 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek, hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!
Ézs. 38:17-19 Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet. Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben. Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy.
 

Szólj hozzá!

Címkék: ahitat


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása