Részlet R.C. Sproul „A Szentírás megismerése” című könyvéből (negyedik fejezet: A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai; ötödik alcím: Állapítsd meg gondosan a szavak jelentését)
Bármi más is még a Biblia, ez egy olyan könyv, amely szavakon keresztül közli az információt. Ez azt jelenti, hogy tele van szavakkal. A gondolatok a szavak kapcsolatán keresztül fejeződnek ki. Minden egyes szó hozzájárul valamivel a kifejezett tartalom egészéhez. Minél jobban értjük a bibliai kijelentésekben használt egyes szavakat, annál alkalmasabbak leszünk a Szentírás teljes üzenetének megértéséhez.
A pontos közlés és a világos megértés nehéz, amikor a szavakat pontatlanul vagy félreérthetően használják. A szavak téves használata és a félreértés együtt jár. Mindannyian tapasztaltuk azt a kudarcot, amikor próbáltunk közölni valamit valakivel, de nem voltunk képesek megtalálni a megfelelő szóösszetételt, hogy világosan megértessük magunkat. A félreértettség kudarcát is megtapasztaltuk, amikor mi megfelelő módon használtuk a szavakat, de hallgatóink félreértették szavaink jelentését.
Ha meg akarjuk magunkat értetni, meg kell tanulnunk azt mondani, amit gondolunk, és azt gondolni, amit mondunk. Egyszer hallottam egy teológust előadást tartani a reformátori teológiáról. Előadás közben egy hallgató felemelte a kezét és ezt kérdezte tőle: „Uram, miközben önt hallgatjuk, feltételeznünk kellene azt, hogy ön kálvinista?” A tudós így felelt: „Igen, valóban az vagyok,” és folytatta az előadást. Pár pillanattal később egy mondat közepén megállt a felismerés hirtelen tekintetével a szemében és a kérdező hallgatóhoz fordult. Megkérdezte: „Mit ért ön a kálvinista alatt?” A hallgató válaszolt: „A kálvinista az a személy, aki úgy hiszi, hogy Isten egyeseket akaratuk ellenére vonszol az ő országába, amíg ők rugdalóznak és visítoznak ez ellen, míg kizár másokat, akik kétségbeesetten odakívánkoznak.” Ezt hallva leesett az előadó álla a megdöbbenéstől és ezt mondta: „Nos, ebben az esetben, kérem, ne feltételezzék rólam, hogy kálvinista vagyok.” Ha a professzor nem kérdezte volna meg a hallgatót, hogy mit értett a szó alatt, akkor szándékától teljesen eltérőt közölt volna, mivel a hallgató durván félreértette az általa használt szavakat. Ez a fajta dolog megtörténhet, és meg is történik, amikor tanulmányozzuk a Bibliát.
Több jelentésű szavak. A Bibliában tucatnyi többjelentésű szót találunk. Csak a szövegösszefüggés határozhatja meg az egyes szavak jelentését. Például a Biblia sűrűn beszél Isten akaratáról. Legalább hat különböző módon használja ezt a szót. Néha az akarat szó Isten parancsaira vonatkozik, amelyeket kinyilatkoztatott népének. Azaz, az Ő akarata a „népe számára előírt rendeleteit” jelenti. Az akarat szó használatos még „Isten szuverén cselekedetének leírására, amely akarat által Isten előidéz bármit, amit akar, hogy megtörténjen.” Ezt Isten hathatós akaratának nevezzük, mert hatása van arra, amit akar. Ezenkívűl létezik az akaratnak ez a jelentése is: „az, ami tetszik Istennek, amiben öröme van.”
Nézzük, hogyan lehet egy szakaszt a Szentírásból értelmezni az akarat e három jelentésének fényében: „Isten nem akarja, hogy némelyek elvesszenek” (2Pt 3:9). Ez jelentheti: (1) Isten előírt egy törvényt, mely szerint senkinek sincs megengedve, hogy elvesszen; Isten törvénye ellen van az, hogy valaki elvesszen; (2) Isten szuverén módon elhatározta és természetesen előidézi, hogy soha senki nem fog elveszni; vagy (3) Istennek nem tetszik, vagy nincs öröme abban, ha az emberek elvesznek. E három közül melyiket tartod helyesnek? Miért? Ha megvizsgáljuk a kontextust, amelyben megjelenik, és követjük a hit analógiáját, figyelembe véve a teljes Szentírás tágabb összefüggését, csak egyik jelentésnek van értelme ezek közül, nevezetesen a harmadiknak.
Kedvenc példám több jelentésű szavakra a megigazulás szó. A Róma 3:28-ban Pál ezt mondja: „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.” A Jakab 2:24-ben ezt olvassuk: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.” Ha a megigazulás szó ugyanazt jelenti mindkét esetben, akkor összeegyeztethetetlen ellentmondás van a két bibliai író között egy olyan kérdésben, amely örök sorsunkat érinti. Luther „hit általi megigazulásnak” nevezte azt a szakaszt, melyen az egyház áll vagy bukik. A megigazulás jelentése és az a kérdés, hogyan valósul ez meg, nem csekélység. Mégis Pál mondja, hogy hit által van, cselekedetek nélkül, Jakab pedig azt mondja, hogy cselekedetek által van, nem csupán hit által. Hogy még nehezebbé tegye az ügyet, a Róma 4-ben Pál hangsúlyozza, hogy Ábrahám megigazult, amikor hitt Isten ígéretében, még mielőtt körülmetélkedett volna. Isten az 1Móz. 15-ben igazította meg Ábrahámot. Jakab mondja: „Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?” (Jak. 2:21). Jakabnál csak az 1Móz. 22-ben igazult meg Ábrahám.
Ez a megigazulás kérdése könnyen megoldható, ha megvizsgáljuk a megigazulás szó lehetséges jelentéseit és alkalmazzuk azokat az illető szakaszok összefüggésében. A megigazulás szó jelentheti (1) visszahelyezni az Istennel való kibékülés állapotába azokat, akik törvényének ítélete alatt vannak, vagy (2) bebizonyítani, igazolni.
Jézus mondta például „De minden gyermekében igazolódott az Ő bölcsessége” (Lk. 7:35). Mit akar ezzel mondani? Azt, hogy a bölcsesség vissza lett állítva az Istennel való közösségbe és megváltatott az ő haragjától? Nyilvánvaló, hogy nem. Szavainak világos jelentése az, hogy egy bölcs cselekedet jó gyümölcsöt terem. A bölcsességrevaló igényt igazolja az eredmény. Egy bölcs döntés eredményei révén bizonyul bölcsnek. Jézus gyakorlati kifejezéseket használ, nem pedig teológiai kifejezéseket, amikor ilyen módon használja a megigazulás szót.
Hogyan használja Pál ezt a szót a Róma 3-ban? Itt vitán felüli a jelentés. Pál világosan beszél a megigazulásról a legfontosabb teológiai értelemben.
Mi a helyzet Jakabbal? Ha megvizsgáljuk Jakab levelének szövegösszefüggését, meglátjuk, hogy Pál más kérdéssel foglalkozik. Jakab ezt mondja a 2:14-ben: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” Jakab azt a kérdést veti fel, hogy milyen hit szükséges az üdvösséghez, és azt mondja, hogy az igazi hit cselekedeteket fog teremni. A cselekedtek nélküli hitet halott hitnek nevezi, az egy olyan hit, amely nem valódi. A lényeg az, hogy az emberek elmondhatják, hogy van hitük, miközben tulajdonképpen nincs hitük. A hit meglételének állítása akkor igazolódik, amikor a hit gyümölcsök által, nevezetesen a cselekedetek által nyilvánul meg. Ábrahám megigazult vagy igazolva van előttünk cselekedeteinek gyümölcse által. Bizonyos értelemben Ábrahám megigazulási igényét bizonyítják cselekedetei. A reformátorok ezt értették a formula kijelentése alatt: „A megigazulás egyedül a hit által van, de nem egy olyan hit által, amely egyedül van.”
Szavak, amelyek jelentése tantételbeli fogalommá válik. Van még egy értelmezési zavarokat előidéző szókategória. Ez az a csoport, amelynek szavai tantételi fogalmakként használatosak. Például ott van a megment szó és az enneg megfelelő megmentés szó. A Biblia világában azt az embert tekintjük „mentettnek,” aki szabadítást élt át bármilyen bajból vagy szerencsétlenségből. Akik megmenttettek hadi vereségből, sebesülésből vagy betegségből, rágalmazásból vagy becsületsértésből, mind átélték azt, amit a Biblia „megmentésnek” nevez. Mégis a végső megmenekülés akkor következik be, amikor megmentetünk a bűn hatalma alól és Isten haragja elől. Ebből a különleges „megmentésből” fejlesztettük ki a megváltás tanát. A probléma akkor merül fel, amikor újból az Újtestamentumhoz fordulunk, amelyből kiemeltük a megváltástant és beleolvassuk a megmentés legteljesebb és legfontosabb jelentését minden versbe, amelyben előfordul a megmentés, megváltás vagy üdvösség szó. Például Pál mondja egy alkalommal, hogy az asszonyok „üdvözülnek, ha gyermeket szülnek” (1Tim. 2:15). Azt jelenti ez, hogy két lehetőség van az üdvösségre? A férfiak Krisztus által mentetnek meg, viszont az asszonyok bejuthatnak a mennyek országába pusztán a gyermekszülés által is? Nyilvánvalóan Pál a megmentés különböző szintjéről beszél, amikor ezt a szót használja a gyermekszüléssel kapcsolatosan.
Ugyanúgy ezt olvassuk az 1Kor. 7:34-ben: „Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; külonben gyermekeitek tisztátalanok volnának, így azonban szentek.” Ha megfigyeljük ezt a szakaszt a megszentelődés szempontjából, milyen következtetésre jutunk? Ha a megszentelődés a megigazulás után következik és Pál azt mondja, hogy a hitetlen házastárs meg van szentelve, ez csak azt jelentheti, hogy a hitetlen házastársak is megigazultak. Ez egy helytelen teológiához vezethet: Ha nem hiszel Krisztusban, vagy nem akarod követni Őt, de nyugtalan vagy, hogy ki leszel zárva a mennyből, ha netalán Jézus tényleg az Isten Fia, bebiztosíthatod magad úgy, hogy összeházasodsz egy keresztyénnel és mindkét világból a legjobbat kapod. Ez azt jelentené, hogy három megigazulási mód van: az egyik Krisztusba vetett hit által, egy másik a gyermekszülés által, és egy másik egy hívővel való házasságkötés által.
Ilyenfajta teológiai zavar fordulhatna elő, ha a megszentelés szót teljes tantételi jelentésében értelmeznénk. De a Biblia más módon is használja e szót. A megszentelés elsősorban egyszerűen ezt jelenti: „félretesz” vagy „odaszán.” Ha két pogány összeházasodik, és az egyik keresztyén lesz, a hitetlen egy sajátos kapcsolatba kerül Krisztus testével a gyermekek miatt. Ez nem jelenti azt, hogy ők meg vannak váltva.
Ezek a példák elegendőek lehetnek megláttatni, milyen fontos a Szentírásban alkalmazott szavak alapos ismeretére szert tenni. Számtalan vita származott és eretnekség született abból, hogy egyszerűen elmulasztották észrevenni, hogy gyakran a szavaknak többféle jelentésük van.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.