Isten megtartó gondviselése a természet felett
Isten megtartó gondviselése az emberek felett egy végtelenűl személyes és nagyon gyakorlati tanítás. A Szentírás arra tanít, hogy Isten – nem Sátán, nem a természet, és nem mi magunk – tartja minden egyes lélegzetvételünket a kezében. Az élet és az egészség csak Nála vannak, Ő adja vagy elveszi vagy felfüggeszti. Nem számít, hogy 20 vagy 80 évesek vagyunk, normális és helyénvaló, hogy megköszönjük Istennek az életet, az egészséget és a leheletet. Mindezek Tőle jönnek.
Azt hiszem eddigre már legyőztük a vonakodásunkat attól, hogy elfogadjuk Isten gondviselését az emberek felett, megkezdve a hajszálaktól egészen a leheletig. Végeredményben Isten teremtményei vagyunk, az egyetlen lények melyeket Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett. De mit mondhatunk a teremtett világ másik részéről? Az állatokról és a növényekről? Vagy az időjárásról? A naprendszerről? Nem ruházta fel Isten ezt a világot egy önműködtető renszerrel, azaz a természet törvényeivel, hogy íly módon a nagy óramű tovább ketyegjen? Mennyire érdekelt és beavatkozó Isten az emberek dolgaiba?
Mit mond a Biblia?
Isten megtartó gondviselése nem csak az emberekre terjed ki. Isten megtartja és fenntartja minden egyes teremtményét, minden folyamatot, minden körforgást, a teremtett világ minden összetevőjét. A Biblia világosan és egyenesen beszél a mennyei gondviselés eme aspektusáról.
A megtartó gondviselés az egész teremtett világon áthatol
Kérlek mérlegeljétek a következő kijelentések súlyát, és vizsgáljátok meg figyelmesen a szakaszokat, melyeket említeni fogok. A következő felsorolás nem kimerítő hanem reprezentatív és ösztönző.
Minden angyali lény fenntartása Isten megtartó gondviselésének egyenes hatása
Kolossé 1:16-17 – ben ez áll: “Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” Ez a felsorolás az angyali lények hierarchiájára vonatkozik. Tehát a mennyei dolgok az Atya jótetszéséből lettek teremtve és vannak fenntartva. Nehémiás 9:6 ezt mondja: “Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege.” Ebben a versben Nehémiás kijelenti, hogy Isten teremtette az eget, a földet és a tengereket, és Ő az, aki fenn is tartja ezeket. A Zsoltárok 104 ugyanezt jelenti ki.
A világűr, a bolygók és csillagok és pályájuk fenntartása Isten megtartó gondviselésének egyenes eredménye
Valahányszor feltekintünk az égre és látjuk a csillagokat az égen, rájövünk, hogy Isten megtartó gondviseléséről van szó, Aki mindezeket létezésben és működőképesen tartja.
Zsoltárok 104:2 – “világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget.”
Nehémiás 9:6 - “Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege.”
Ézsaiás 40:22, 26 – “Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.”
Ézsaiás 48:13 – “Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak.”
A fizikai világ minden természetes folyamatának fenntartása Isten megtartó gondviselésének egyenes eredménye
Zsoltárok 65:10-14 – “Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod. Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat. Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.”
Zsoltárok 104:6-14 – “Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből.”
Zsoltárok 147:8 – “Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.”
Zsoltárok 147:15-18 – “Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.”
Jeremiás 5:24 – “Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket.”
Máté 5:45 – “hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”
Ap.csel. 14:17 – “bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet."
A Zsoltárok úgy írják le Istent mint aki megöntözi a földet, aki termést ad, és aki szabályozza az időjárást (évszakokat) az Ő jótetszése szerint.
Jób 38:22-29 – “Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön? Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára, hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon? Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?”
Jób 38:34-35 – “El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?”
Itt nem költői nyelvezetről vagy átvitt értelemről van szó, hanem a mindennapok valóságáról.
Az állatok és a növények életének fenntartása Isten megtartó gondviselésének egyenes eredménye
Zsoltárok 36:7 – “Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.”
Zsoltárok 104:14-30 – “Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.”
Zsoltárok 147:9 – “Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.”
Máté 6:26 – “Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?”
Máté 10:29 – “Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?”
Lukács 12:7 – “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!”
Isten fenntartja és megtartja minden állat életét, eledelt ad az oroszlánoknak és a hollóknak, megtartja minden szárazföldi és tengeri élőlény életét, megemlékezik minden madárról, és meghatározza mindegyik leesését. Mit szóltok ezekhez a részletekhez? Persze Isten nem fogja meg az antilopot, hogy odaadja eledelűl az oroszlánnak, és nem is készíti el fizikailag a hollók eledelét, és nem helyezi a szájukba. De Isten mindent elkészít, globális méretekben úgy, hogy minden állatnak legyen eledele. Mi több, Istent foglalkoztatják az állatok szokásai és a szükségleteik is.
Jób 38:39 – 39:8, 26-27 – “Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek? Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?”
Újból, itt nem költői nyelvezetről vagy átvitt értelemről van szó, hanem a mindennapok valóságáról.
Minden személy életének és egészségének fenntartása Isten megtartó gondviselésének egyenes eredménye
Zsoltárok 36:7 – “Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.”
Zsoltárok 66:9 – “Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.”
Máté 10:30 – “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.”
Lukács 12:7 – “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!”
Röviden, az egész teremtett világ folytonos létezése Isten folyamatos, aktív megtartó gondviselésének köszönhető. A Szentírás szerint semmi ebben a világegyetemben nem képes lézetni még egy másodperc töredékéig sem Isten nélkűl. A világmindenség eltünne ha Isten visszahúzná megtartó kezét.
A Szentírás nem hagy egyetlen területet sem, amelyet ne határozna meg Isten megtartó gondviselése. A Biblia szerint, minden angyal fenntartása, a világűr folytonossága, a természeti folyamatok fennmaradása, az állat és növényvilág fenntartása, minden egyes személy megtartása – aki Isten képmására teremtetett, újjászületett vagy újjá nem született, keresztyén vagy pogány, ismerős vagy ismeretlen – Isten megtartó gondviselésének a munkája.
Egy zsoltár Isten megtartó gondviseléséről a teremtett világ felett
A 104-ik Zsoltár egy erőteljes és élő kijelentés Isten megtartó gondviseléséről a teremtett világ felett. Olvassuk el együtt ezt a zsoltárt. Kérlek figyeljétek meg a tevékenységeket, melyek kifejezetten Istennek, a teremtett világ Hatalmas Építészének vannak tulajdonítva (1-6ig). Miután szilárdan megalapozta a földet (5v), Isten felöltöztette vizekkel (6v), de határt szabott az óceánoknak (9v).
· Isten tavaszt küld, hogy felfrissüljenek a teremtmények (10-12v)
· Isten megöntözi a hegyeket az Ő kamráiból, hogy a föld gyümölcsöt teremjen (13v)
· Isten füvet sarjaszt, hogy az állatoknak és embereknek eledelük legyen (14-15v)
· Isten fákat ültet, hogy a madarak fészket rakjanak rajtuk (16-17v)
· Isten meghatározza az évszakok idejét, a nap és a hold idejét (19v)
· Isten sötétséget támaszt (20v)
· Isten táplálja az állatokat (21, 27-28v)
· Isten adja és elveszi teremtményei lelkét (29-30)
J. Gresham Machen, a Westminsteri szeminárium újszövetségi tanára egy sor kérdést tett fel ennek az Isten gondviseléséről szóló csodálatos zsoltárnak a kapcsán.
“Átolvastuk ezt a csodálatos szakaszt? Meg vagyunk győződve, hogy Isten táplálja az oroszlánokat és az ég madarait, és hogy minden kicsi és nagy teremtmény Tőle várja eledelét? Megértettük a Szentírás kijelentését, mely azt mondja, hogy Isten szebben felöltöztette a mező liliomjait mint ahogy öltözött Salamon? Megértettük, hogy Isten kormányozza a verebek lehullását is, és hogy ugyancsak Ő adja meg napi eledelüket? A mai tudományos mezőgazdaság, vagy a modern botanika vagy biológia ezeket a dolgokat érvénytelenné teszik? Napjaink minden tudományával megértettük, hogy minden élőlény Istentől kapja eledelét? Hát, kedves barátaim, ha ezeket a dolgokat mind figyelmen kívül hagyjuk, ha ezeket elévült dolgoknak tekintjük, akkor többet veszítettünk mint amennyit nyertünk.”[1]
Elavult a Biblia? Divatjamúlt dolog a Szentírás egyszerű kijelentéseiben hinni? Ha igen, mibe helyezed bizodalmad, miben hiszel? Mi maradt még?
Kulcsfontosságú szakaszok az Újszövetségben Isten megtartó gondviseléséről
Az Újszövetség két fontos szakaszt tartalmaz, amelyek Isten megtartó gondviseléséről szólanak. Lehet, hogy eszetekbe jutottak már az elmúlt leckék folyamán. Szándékosan hagytam őket erre az alkalomra, hogy elménk fel legyen készűlve, hogy jobban megértse az igéket.
Kolossé 1:16-17 – “Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” Vagyis minden egységben tartatik, összekötve, összefüggően. Herodot, a történész, használja ezt a szót (sunistemi) amikor leír egy állomásozó katonaságot, amely a fellettesek parancsának köszönhetően marad rendezett. Tartsuk észben ezt a képet, mert még visszatérünk rá.
Ez az igevers azt jelenti, hogy “Jézus Krisztus az univerzális összetartás alapeleme, és ennek köszönhetően van szó kozmoszról, nem pedig káoszról.”[2] Krisztus a kötelék, mely mindent összetart. Ez nem csak a világmindenség nagy dolgaira vonatkozik, hanem a kicsikre is. Minden Őbenne áll fenn. Az energia, mely fenntartja ezt a világot, Tőle származik. Ő az alapfeltétel, mely biztosítja a világmindenség létezését. Micsoda dicsőséges perspektíva Krisztus méltóságáról. Az Ő karja tartja a világot, és ha visszavonná, az egész mindenség megszűnne létezni. A szivverésünk Tőle függ, az Ő szuverenitásától, mely táplál és felruház.
De milyen módon tart fenn Krisztus minden dolgot? Milyen eszközökkel teszi ezt?
Zsidók 1:3 – ”Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,…” A görög “tart” szó, estephero, forditható úgy is, hogy “hordoz, visel.” Valószinű, hogy láttuk már Atlasz képét, amint a földet a vállán hordozza. Nem ezt a képet festi le az említett görög szó. Ez a szó nem egy mozdulatlan cselekvést szemléltet, amint valaki valamit a hátán tart vagy cipel, hanem inkább egy dinamikus cselekvést, mely mozgást fejez ki.
Mit hordoz Krisztus egy jól meghatározott cél felé? Minden dolgot. Vajon ez csak egy mennyei hiperbola? Egy ihletett túlzás? Vagy elhisszük Istent szó szerint? De milyen eszközzel tart fenn és hordoz mindent? Hatalmas szavával, vagy más fordítás szerint, szava erejével. Ugyanaz a szó, mely a világmindenség létezését előidézte, tartja a világot létezésben.
1Móz. 1 – “Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság….”
2Pét. 3:5 – “Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára.”
Zsid. 11:3 – “Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.”
Térjünk vissza egy pillanatra az állomásozó haderő képéhez. Láttatok valaha egy katonai ceremóniát valamely katonai egységnél? Mindenki, katona és felettes, kiöltözve, egy tökéletes rendet tartanak fenn egy parancsnok vezetése alatt. De amikor elhangzik a “pihenj, oszolj,” azonnali káosz uralkodik el a téren. Mindenki más más irányba indul el. Ugyanez történik ha Krisztus “oszolj”-t parancsol a teremtett világnak. Ő tartja a világot egységben és összetartásban, ezért beszélhetünk kozmoszról és nem káoszról.
Az egész mindenség folyamatosan létezik és összefügg, és a meghatározott célja felé hordoztatik Isten beavatkozó megtartó gondviselése által, melyet Krisztusban gyakorol, az Ő mindenható szava által. Ne veszítsük szem elől Krisztus kiválóságát. Ez az Újszövetség kijelentése, hogy minden élő lény létezését az Új Jézus Krisztus, Isten Fia tartja fenn. A teremtett világban működő megtartó gondviselési munka az Újszövetség világos kijelentésein alapszik, amelyek Jézus Krisztus személyéről és munkájáról szólnak.
Krisztus a középpontja Isten Újszövetségi Őnkijelentésének. Zsidók 1:1-3 – “Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Krisztus a láthatatlan Isten látható képe. Kolossé 1:15 – “Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.” Zsidók 1:3a – “Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása….”
Krisztus a teremtés közvetítője és szereplője. Kolossé 1:16 – “Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.” Zsidók 1:2b – “aki által a világot teremtette.”
Krisztus az egyedüli fenntartója a teremtésnek. Kolossé 1:17 – “Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” Zsidók 1:3b – “aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget.”
Ezért kapott az Atyától egy kiváltságos tisztséget, mindenkinél feljebbvalót. Kolossé 1:18 – “Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” Zsidók 1:4 – “Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.”
Mert Krisztusban lakozik az istenség teljessége testileg. Kolossé 1:19 – “Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék.” Kolossé 2:9 – “Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg.”
Az Ő kiválósága véglegesen és teljesen meg fog majd látszani, amikor minden a Fiú által teremtett és fenntartott emberi és angyali lény térde meghajol, jelezve ezzel a szuverenitásával szembeni engedelmességét, és amikor minden nyelv az égen és földön megvallja, hogy Ő az Úr.
Filippi 2:9-11 – “Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
Ézs. 45:23 – “Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv.”
Most még megtagadhatod Tőle ezt a tiszteletet, de jön egy nap, amikor kötelezően térdet fogsz hajtani előtte, ha tetszik, ha nem. Megadhatod Neki a tiszteletet mától kezdve, a tiszteletet, mely minden lélek Teremtőjének, Fenntartójának és Megváltójának jár. Annyi kell csak, hogy válaszolj hívására, amelyet Ézsaiás szavaival idéz feléd (45:22): Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
Nézzünk tükörbe (Alkalmazás)
Minden és mindenki folytonos létezését Isten megtartó gondviselésének köszönheti. Milyen gyakorlati hatással kellene ez legyen a mi életünkre nézve? Napi döntéseinkre nézve? Terveinkre nézve? Isten iránti magatartásunkra és Istennel való kapcsolatunkra nézve? Nézzünk pár igeverset, melyek a biblikus választ tartalmazzák ezekre az igazságokra:
· 2Kor. 6:2b – “Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”
· Péld. 27:1 – “Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!”
· Jak. 4:14 – “Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.”
· Préd. 9:10 – “Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!”
· Zsolt. 6:5 – “Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?”
· Zsolt 66:8-9 – “Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.”
[1] J. G. Machen, The Christian View of Man (1937; újra nyomtatva, Carlisle, Pa.: Banner of Truth, 1984) 91-92 old.
Mircea Aioanei, Logos, okt. 19, 2008
www.bisericabaptistalogos.ro/predici_audio_providenta_divina.html
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.