2009.06.15. 19:21 Krisztus rabszolgája

Isten gondviselése: VI rész

A kormányzó gondviselés – Esettanulmány: József (2. rész)

1Mózes 39
Az 1Mózes 39:1-2-ben található szakasz emlékeztet Isten gondviselő jelenlétére a 37-ik rész minden nehézségében: „Amikor Józsefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt.” Hasonlóképpen elbeszéli azt az áldást is amely megtapasztalható amikor valakinek helyes az Istenhez és a tapasztalt körülményekhez való hozzáállássa. Persze József nem volt tökéletes, ezért különleges az, hogy nem olvasunk semmi kritikát a személyével kapcsolatosan, sem azt, hogy zúgolódott volna. És mindez anélkül, hogy Biblia lett volna a kezében.
És mikor már azt hinnénk, hogy minden végre elrendeződik, a 39:11-ben egy újabb változásról olvasunk. Ugyanúgy mint az előző, ez is egy gonosz személy (Potifár felesége), hazugsága (hamis vádja) miatt történt. De ahhoz, hogy József álmai beteljesedjenek, szükség volt erre a húzásra is. Olvassuk el az 1Mózes 39:11-20-at. “Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. Akkor így beszélte el neki a dolgokat: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! - akkor haragra gerjedt. Fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben.”
Látjuk tehát a gondviselésnek egy másik alapelvét.
Isten az Ő gondviselésében megengedheti, hogy megvádoljanak és rosszat beszéljenek rólunk
Mielőtt elsiratnánk saját nyomoruságunkat amikor igazságtalanúl szenvedünk, mielőtt kapkodnánk a jogtalan bánásmód miatt, amellyel mások illetnek, emlékezzünk Józsefre. Emlékezzünk Józsefre és Jézusra – elárulva, megvádolva, leköpve, csúfolva, megbüntetve. Mindezt igazságtalanúl. Semmi a mi szenvedéseink közül nem fog valaha felérni Jézus szenvedésével. Belefoglaltam ezeket a dolgokat, mert arra hivattak, hogy tanítsanak minket: 1Péter 2:19-23 – „Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.”
József válasza erre az igazságtalanságra mindnyájunkat meghat, még a legérzéketlenebbeket is. Nem olvasunk semmit zúgolódásról. Szomorúság? Biztos. Zavarodottság? Valószínű. De ezeknek a dolgoknak közepette Józsefnek helyes volt a hozzáállása, megengedve Istennek, hogy folytassa tervét, melyet Józsefnek készített. József hozzáállása a történtekhez nagy fontossággal bírt arra nézve, amit Isten készűlt általa és vele a továbbiakban cselekedni. Józsefet megfosztották állásától és hírnevétől, de megtartotta karakterét, és nem veszítette el hitét. Csak a hely változott: börtönre. De ez azért történt, mert Istennek más volt a terve. Az 1Mózes 39:21-23 bevezet egy másik elvet. „De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott.”
1Mózes 40
Az 1Mózes 40:5-7 bebizonyítja, hogy hitünk őszintesége befolyásolja magatartásunkat a megpróbáltatásokban. „Egyszer álmot álmodtak mindketten, az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindegyiknek az álma ugyanazon az éjszakán volt, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. Amikor reggel bement hozzájuk József, látta rajtuk, hogy izgatottak. Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele voltak őrizetben ura házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok?”
Viselkedésünk kulcsa a hozzáállásunk, és hozzáállásunk kulcsa a hitünk. Még a személyes igazságtalanságok között is, József különlegesen segítőkész magatartást tanusít. Őt mások szükségei és nehézségei foglalkoztatják. Így bizonyítja be az isteni gondviselés egy másik elvét.
Isten az Ő gondviselésében rávesz, hogy szolgáljunk másokat
Még akkor is amikor működni látjuk Isten módszerét mellyel kiszabadítja Józsefet a börtönből, a történet más útra tér; egy másik váratlan fordulat. 1Mózes 40:14-15 – „De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.”
Miután József nagy jóságot tanusított, és bebizonyította különleges szellemi adottságait, a pohárnok azzal „fizette meg” jóságát, hogy teljesen elfeledkezett róla. Nem volt szó rosszaságról vagy hálátlanságról, hanem egyszerűen csak felejtésről. 1Mózes 40:23 – „De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla.” Úgy tünik a pohárnok nem adott semmi életjelt két évig. 1Mózes 41:1,9 – „Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt álmodta: Ott állt a Nílus mellett.... Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok.” Teljesen hihetetlen! Elfelejtette.
Isten az Ő gondviselésében megengedi, hogy szenvedésünk meghosszabbodjon, képességeink és ajándékaink észrevétlenek maradjanak, cselekedeteink néha hosszú ideig elfelejtve maradjanak
Kérlek gondoljatok a szinkronizálásra, és megfogjátok látni, hogy az isteni gondviselés láthatatlan keze munkálkodott még ebben a szomorú és szürke felejtésben is, ami Józsefet érte. Mi történt volna, ha a pohárnok azonnal megemlékezett volna Józsefről? Feltételezzük, hogy a pohárnok szólt volna egy jó szót, és József kiszabadult volna. Valószínű, hogy a természetes hajlama az lett volna, hogy hazatérjen, amennyiben lehetséges (lásd 1Mózes 40:15 – „Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.”) De Isten nem otthon akarta őt, hanem készítette egy fontos és magasztos feladatra. Az elkövetkező nyomoruságról volt szó, amelyiknek megoldásában József az 1-es számú személy kellett legyen. Istennek magasztos és hosszútávú tervei voltak Józseffel.
Amikor úgy érezzük, hogy elfelejtettek, elhagytak, magunkra maradtunk, mikor szenvedésünket senki sem veszi észre, munkánkat nem értékelik, ajándékaink használatlanúl állnak, emlékeznünk kell, hogy a mi tapasztalatunk nem egyedi. Isten szinkronizálása tökéletes. Az emberek elfelejthetnek, de Isten sohasem feledkezik meg rólunk. Istennek mindig van egy terve velünk.
1Mózes 41
De két év elfeledettség után elérkezett József ideje is – hogy észrevegyék, hogy kiszabaduljon, és hogy gondviselésszerűen nagyon magasra helyeztessék. 1Mózes 41:9,14 – „Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.” Ez elkészíti a terepet a következő elv számára.
Isten az Ő gondviselésében azt csinálja, hogy emlékezzenek ránk és elismerjenek az Általa meghatározott időben, és felemel, hogy szolgáljunk másokat.
Nézzük meg röviden József történetét egy tágabb lencsén keresztül. Amikor a történet elkezdődött, József 17 éves volt, és volt egy álma, amely beteljesülésre várt. Az álmok Isten nagy terveire mutattak, melyeket József számára készített. Azt feltételezhetnénk, hogy egy ilyen fiatal ember nem fog egyből egy ilyen magasztos sorsba kerülni. És igazunk lenne. Helyesen gondolhatnánk azt, hogy Józsefnek át kell mennie néhány lépésen, fokozatosan a kicsitől a nagyig. De tévednénk. Itt tulajdonképpen hátrafele lépésekről van szó: (1) testvéreitől gyűlölve; (2) majdnem megölve, de egy száraz kútva dobva; (3) rabszolgaként eladva egy távoli országba; (4) hamisan vádolva, majd bebörtönözve; (5) két évig elfelejtve a börtön mélyén, és csak azután (6) Egyiptom trónjára emeltetve. Kísértést érzünk, hogy úgy értelmezzük mindegyik eseményt mint visszalépések, késleltetések, lefokozások, de ezek szükséges lépések az elkövetkező felmagasztaláshoz, melyet Isten Józsefnek készített.
Játszottatok valaha Monopoly-t? Ott részed lehet ilyen látványos helyzet változásokban: fizesd ki a jövedelemadót, a luxusadót, menj a börtönbe, stb. Hazárd. De nekünk gondviselésben van részünk! Az irányítja lépéseinket. Nem létezett egy jobb út a 17 éves zsidó fiatalnak Kánaánból Egyiptom trónjáig, amelyik jobban és alaposabban felkészítse a különleges pozícióra, melyet Isten készített. Még megjegyzek egy fontos dolgot: emberi szinten, minden ami Józseffel történt (jó és rossz) azért történt mert ő folyamatosan elutasította a bűnt és a kisértést.
Isten megenged késéseket az életünben, a mi javunkra. Gondoljunk ezekre a „késésekre” az Ő szempontjából. Mi vagyunk annyira időhöz kötve! De Istennek van ideje. Ezért meg kell tanuljunk Benne és szuverenitásában megnyugodni, és türelemesek lenni.
A késések csak alkalmak Isten számára, hogy kimunkálja szellemi érettségünket. A késések türelmet eredményeznek. Jakab 1:3 – „tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Karakterünket munkálják. Jakab 1:4 – „Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”
A késések lehetőségek Isten számára, hogy felkészítsen. József nem volt eléggé felkészülve erre a magas pozicióra, a nagy felelősségre, mely évek multán várt rá. Úgyhogy még kellett maradjon az „egyetemen.”
A késések alkalmak Isten számára, hogy elkészítse a körülményeket az Általa elrendelt időre. Ezek az előkészületek közben Isten mindent úgy rendezett, hogy József tökéletesen megfeleljen; a megfelelő ember a megfelelő helyre. Isten nem csak elküldte a szárazságot Egyiptomba, de figyelmeztette is rá a fáraót. Aztán Isten felhasználta az egyiptomi varázslók kudarcát, hogy helyet készítsen az Ő közbelépésének. Normális körülmények közt azok a varázslók a fáraó megbízható tanácsosai voltak. De ezek nem voltak képesek megfejteni a fáraó álmát, de József megtudta. És íly módon Isten Józsefet előtérbe hozta. Isten készítette a körülményeket, a helyet és a krízist. De a mi felelősségünk, hogy engedelmeskedjünk az Istentől kiszabott időknek, és készüljünk. Ahogy gyakran mondani szokás, nem a megpróbáltatás csinálja az embert, de felszínre hozza azt ami az emberben van, vagy nincs.
Így tehát mit csinálunk ezekben az időközökben, amelyek késéseknek tünnek? A biblikus válasz az, hogy „várj.” De a várás nem jelent tétlenséget. Várni és türelemmel lenni, egy aktív szellemi gyakorlatot feltételez, amely megtanít engedelmeskedni, és az Úrra tekinteni. Egy másik fontos lecke, amelyet megtanulhatunk a „késések” közt, hogy köszönetet mondjunk Istennek, úgy ahogy azt a Filippi 4:12-ben olvashatjuk: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” Tehát a mi feladatunk a „késések” ideje alatt, hogy kövessük József példáját, legyünk hálásak és figyelmesek, de ugyanakkor aktívak, és várjuk Isten terveinek beteljesedését, az általa meghatározott időben.
Isten az Ő gondviselésében felhasznál természeti jelenségeket, hogy beteljesítse céljait gyermekeiben
A bőség évei elérkeztek és el is múltak, de lehetségessé tették, hogy Egyiptom raktárai megteljenek, és előkészítették az elkövetkező szárazságot. Egy szárazságot, amelynek az elsődleges célja az volt, hogy Istennek egy választott családját elköltöztesse Kánaánból Egyiptomba. Újból hasznos, hogy megtekintsük a távlati képet.
A Nílus a kb. 6000 kilométerével, valószínüleg a leghosszabb folyó. Egyiptom mezőgazdasága a Nílustól függött. A rétek is, amelyek a partján terültek el, tőle függtek, főként a delta környékén. De mi a Nílus vizforrása? A Victoria tó, a belefolyó folyókkal együtt. Hol fekszik a Victoria tó? Középafrikában, Uganda és Tanzánia között.
Könnyedén vesszük azt, hogy Isten irányítja az időjárást. De elmélkedjünk egy kicsit a felett a sajátos helyzet felett, Isten gondviselésére gondolva. Annak érdekében, hogy beteljesítse a fáraónak adott álom-kinyilatkoztatást, Isten közvetlenűl ellenőrzése alatt tartotta az időjárást 14 éven keresztűl: 7 jó év és 7 rossz év, nem csak Egyiptomban és Kánaánban, hanem a környező nemzetekben is, és Afrikában is, 6000 kilométeren keresztűl.
Még ámulatba ejtőbb az a tény, hogy a gondviselő tevékenysége mellett, mellyel ellenőrizte és meghatározta az időjárást ekkora óriási területen, Ő mélységesen ellenőrízte és munkálta egyes emberek szívét is. Képzeljetek el egy műholdas térképet az akkori Középkelettől egészen Középafrikáig. Most közelítsetek rá az ázsiai kontinensre, a középkeleti régióra, Kánaán országára, Hebron falura, Jákób sátorára, és aztán Júda, Ruben és a többi testvérek gondolataira. Ahogy azt ebben a történetben olvassuk, a Gondviselés pont ezt tette – egyidejűleg, ellenőrizte az időjárást egy óriási területen, és intézett egy sebészeti beavatkozást ezeknek a férfiaknak a szivében és lelkiismeretében, ahogy ezt az 1Mózes 42-ben olvassuk. Azt hisszük, hogy az amerikaiaknak vannak pontos és intelligens bombáik?! Íme valami, ami csodálatraméltóbb: Isten gondviselése, amely szó nélkül hagy.
1Mózes 42-44
Ez a fejezet azzal kezdődik, hogy a hangsúly átkerül az Egyiptomban levő Józsefről a Kánaánban lévő családjára. A gondviselés leckéje József tapasztalatáról a családjáéra költözik. Számos prédikátor és mai keresztyén meglepetésére, Isten megáldja az Ő gyermekeit nem csak anyagi áldásokkal, hanem azok hiányával is.
Isten az Ő gondviselésében megengedheti, hogy népe hiányt szenvedjen
Persze, ez nem nagyon tetszik nekünk. Az aszály és az éhség komoly fenyegetések. De léteznek még komolyabb dolgok is. Isten gyakran felhasznál egy anyagi válságot, hogy megragadja figyelmünkett, vagy hogy ráirányítsa a szellemi szükségeinkre. Így járt el József testvéreivel is, akik éveken keresztül megpróbálták elfolytani múltbéli emlékeiket. Ha figyelmesen olvassuk az 1Mózes 42-44-et, észre fogunk venni egy figyelemre méltó jelenséget: a lelkiismeret ébresztését. Minden alkalommal, mikor történt valami, József testvérei azt Isten ítéletének tulajdonították, az ő bűnükért, amelyet József ellen követtek el 20 évvel korábban. (lásd 1Mózes 42:21, 28, és 44:16 – „De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság.” ... „Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!”... „Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták.”)
Isten az Ő gondviselésében úgy végzi, hogy szembesűljünk bűneink és cselekedeteink következményeivel
Isten vezette József testvéreit szomorúságon keresztűl, hogy (1) azonosítsa a cselekedeteket, melyek elindították a kavarodásokat (42:21), (2) meggyőzze őket, hogy Istennek van valamilye velük (42:28), és (3) hogy megvallják tettük gonoszságát (44:16). Miközben elmeséli az egész történetüket ennek az „egyiptominak” (nem tudva azt, hogy épp az általuk megbántott embernek tesznek vallomást), Júda megvallja a gyötrődést amelyen átment testvéreivel együtt mindezek az évek alatt, a Jákób érzelmeivel való őszinte törődést, és egy nyílvánvaló változást az ő természetükben.
Isten az Ő gondviselésében véghez tud vinni egy teljes változást (megváltoztatást) az ember természetében
Az őszinte és igaz megtérés jele nem csak az, hogy elismered bűnösséged, hanem az is, hogy aláveted magad a következményeknek, mint amiket megérdemelsz Isten részéről. József testvérei készek voltak elfogadni azt, amit ők úgy gondoltak, hogy a József és atyjuk, Jákób ellen elkövetett bűneik következményei. Valószínüleg a legkülönlegesebb dolog az, hogy Júda kész volt átvenni Benjámin helyét a rabságban (44:33, összehasonlítva a 37:26-tal – „Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel!” … „Gyertek, adjuk el az izmaelieknek, ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá.”) Micsoda természetfeletti változás történt ezeknek az embereknek a szívében!
1Mózes 45,50
Olvasva az 1Mózes 45:4-8-ig terjedő szakaszt, nem tehetjük, hogy ne vegyük észre az ismétlést József szájából: „Isten küldött,” „Isten küldött,” „nem ti, hanem Isten.” Józsefben erőteljesen élt Isten gondviselésének érzése. És végül elérkezett a kibékülés is. Az egyensúly helyre van állítva. A gondviselés egész „rejtélye” meg van fogalmazva és ki van fejezve József egyszerű nyelvezetében, anélkül, hogy lett volna Bibliája. Mégis Isten, és az Ő útjai mélységes megértéséről tesz bizonyságot.
Az 1Mózes 50:15-21 aláhúzza azt az igazságot, hogy amit az emberek rosszként szándékoztak, azt Isten jóra változtatta. Még a legrosszabb cselekedetek is, amelyeket ellenünk elkövetnek, megfordíttatnak Isten gondviselése által, hogy beteljesítsék Isten célját, amely mindig jó. A testvérek nem tudták elhinni, hogy Józsefnek nincs rossz szándéka ellenük, a történtek után. Nem értették meg, hogy József meg volt győződve Isten gondviseléséről. Azt hitték, hogy József meg fog próbálni bosszút állani rajtuk, apjuk halála után. Úgyhogy kitaláltak egy „utolsó kívánságot” Jákób részéről József felé, hogy megbocsájtson nekik, és ne álljon bosszút. „Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.”
Ha nem vettétek még észre, ez az utolsó részlet egy utalás arra, hogy József álma, amely elindította ezt az egész történetet, gondviselésszerűen beteljesedett! „Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte” (50:18). Mindaz, amit Isten előrejelzett, pontosan beteljesedett. Istennek megvan a módja, hogy rávegye az embereket, hogy meghajoljanak céljai előtt.
A zsoltáríró megragadja Isten gondviselésének ezt az igazságát a 105-ik Zsoltárban, ahol mindezeket Istennek tulajdonítja. A Zsoltár a következő szavakkal kezdődik: „Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” Aztán így folytatódik a 16-19-es szakasz: „Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.”
Nézzünk tükörbe (Alkalmazás)
Helyesen volt kezelve József? Fair-play volt? Hogyan reagálnánk mi egy ilyen megpróbáltatásra? Mit éreznél testvéreid iránt? Mit mondanál Istenről? Átmentetek már hamis vádakon, eláruláson, elfelejtésen? Mennyi kinyilatkozása volt Józsefnek, amely alapján értelmezze a történteket? És hogyan reagált József? Most gondoljunk arra, hogy mennyi kinyilatkozásunk van nekünk Istenről, és hogyan válaszolunk mi a hasonló igazságtalanságokra?
Ha úgy érzed, hogy jogtalanúl kezelnek, igazságtalanúl vádolnak, elfelejtenek vagy nem vesznek észre – hasonlítsd össze tapasztalatod a Józsefével. Aztán hasonlítsd össze adott válaszaidat is. Ha még többet akarsz, hasonlítsd össze magad az igazságtalan szenvedés végső példájával – Jézus Krisztussal. Egy nagy angol író, C.S. Lewis egyszer nagy őszintséggel megjegyezte: „Mi nem feltétlenül kétkedünk affelől, hogy Isten a legjobbat fogja munkálni számunkra; csak gyötrődünk amiatt, hogy mennyire fájdalmas lesz az a legjobb.”[1]
Néha az Isten szerinti jó fájdalmas lehet. De az örökkévaló mérce szerint, a mi nyomoruságaink könnyűek és mullandóak: 2Korintus 4:17 „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” Hogyan mérjük le jelenlegi szenvedéseinket ezekkel az örökkévaló mércékkel? Úgy, hogy azokra a dolgokra tekintünk, amelyek nem látszanak, és nem azokra amelyek látszanak; mert a láthatók elmúlnak, de a láthatatlanok örökkévalók. 2Korintus 4:18 „mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” Tekintsetek Pál apostolra. Tekintsetek a mártirokra. És mitöbb, tekintsetek Jézusra. Minden szenvedésünket Jézus Krisztus gondviselésszerűen irányított szenvedéseihez kell mérjük. És még ha a földre esünk is mint egy veréb, az sem fog az „Atya akarata” nélkűl történni (Máté 10:29-31).



[1] The Letters of C.S. Lewis (Április 25, 1959)

 

Logos, Mircea Aioanei 2008, nov. 2.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gondviselés mircea aioanei


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása