Sokaktól hallottam mostanában, mikor Bibliaolvasásra és tanulmányozásra buzdítottam őket, hogy „bár csak azt lennénk képesek megélni, amit tudunk.” Másszóval azt mondják: minek tanulni, gyarapítani az ismeretet, tanulmányozni Isten Szavát, ha úgysem tartom meg? Szörnyen hangzik. Azt mondja Jakab: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jakab 1:22-24) Becsapták magukat.
Ezeknek az embereknek azt felelem: ha tudsz 1 egészet, és élsz egy felet, mi alapján hiszed azt, hogy valamikor meg fogod élni az 1 egészet? Vagy mit teszel azért, hogy többet meg élj az ismertekből? Hogy fogsz eljutni oda, hogy megéld a teljes 1-et? Nem jobb inkább tanulni még 1-et az 1-hez, tudni 2-őt, és annak is megélni legalább a felét, ami 1 egeszet jelent (és haladást)? A felet nem az 1 tudása alapjan éled meg? Ha nem tudnád az 1-et sem, meg tudnád élni a felet? Nem az 1 segít abban, hogy éld a felet? Nem lenne jobb, tehát, ha 2-őt tudnál?
Köszönöm Istennek, hogy az én életemben is kimunkálta a tudásszomjat, az ismeret utáni vágyat. Nem magam koholtam, ezért nem is dicsekedhetek vele. Drága igéjének olvasását sokáig elhanyagoltam, de Isten kegyelmesen megengedte, hogy meglássam annak katasztrofális következményeit.
Isten akaratát ismerni végtelenül fontos. Akaratán keresztül, munkáin keresztül, kijelentett igazságain keresztül Őt magát ismerjük meg jobban. Őt megismerni pedig örök életet jelent. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust,” mondja Jézus a főpapi imádságában. (János 17:3)
Amikor jobban ismerjük, tisztábban látjuk szentségét, helyesebben látjuk alacsonyságunk, érdemtelenségünk. Ekkor megértjük, hogy több bűnünket bocsátotta meg mint elgondolhatnánk. És ezért jobban szeretjük is. „Azt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.”” (Luk 7:41-43)
Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. Szeressük Jézust, mert szeretnivaló! Még az Atya is gyönyörködik benne, mennyivel inkább kellene mi keressük arcának fényét, mi, a porból készült ember, hogy megvilágosodjunk! „Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”” (Máté 17:5) „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!” (Zsoltárok 2:12)
Hogy meri akárki azt állítani, hogy szereti Jézust, ha Bibliája a polcon porosodik? Tudtad, hogy az ige azt mondja, „ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott”?
De ki mondhatja el, hogy szereti Jézust? Válaszol Jézus: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” Bővebben: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.” (János 14:15, 23) Aki engedelmeskedik az igének, az mondhatja magáról, hogy szereti Jézust. Egy előírásnak vagy valakinek pedig csak úgy lehet engedelmeskedni, ha azt a valamit vagy valakit ismerjük.
Kijelenti Isten: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról.” (Hóseás 4:6)
Ugyanakkor szóllít: „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!” (Péld. 4:5) Továbbá: „A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Térjetek meg!” (Péld. 1:20-23)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.