2011.05.03. 07:12 Krisztus rabszolgája

And WHY, dear Savior--tell me why

And WHY, dear Savior--tell me why,
You thus would suffer, bleed and die?
What mighty motive could Thee move,
The motive's plain--'twas all for love!

For love of whom? Of sinners base,
A hardened herd, a rebel race!
That mocked and trampled on Thy blood,
And trifled with the wounds of God!

They nailed Him to the accursed tree;
They did, my brethren--and so did we!
The soldier pierced His side, 'tis true;
But we have pierced Him through and through!

Szólj hozzá!


2010.07.01. 12:54 Krisztus rabszolgája

Mi kell az üdvözüléshez?

Róma 9:1-6. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen. De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak.

 

Igaz amit most mondok, biztos vagyok benne, és a Szent Szellem tanúskodik mellettem. Mert nagyon szomorkodok sokak miatt, főleg szeretteim és barátaim miatt, mert nem látok bennük hajlandóságot a megtérésre, és a kárhozatba rohannak. Biblikusabban, szomorkodok Isten szentsége miatt, amelyet megvetik, és tiszta szemét, amely nem nézheti a rosszat, naponta szurkálják bűneikkel.

Szeretném ha mind megtérne! Barátaim, családom, gyermekeim, meg az egész világ is, még ellenségeim is. De főként az én népem, családom, barátaim! Annyira szeretném, hogy üdvözüljenek, hogy képes lennék a saját üdvösségemről lemondani, elszakadni a Krisztustól (mint ahogy Mózes is mondta: „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!) azért, hogy az övéket megszerezzem, hogy ők üdvözüljenek. Kész lennék erre is, ha tudnám, hogy ez segítene, vagy hogy ez szükséges az üdvözülésükhöz. Hisz barátaim, családom ők, gyermekeim; hányszor beszéltem velük, nekik, olvastam nekik, gyülekezetbe jártak, imádkoztam értük, Bibliájuk van, talán olvassák is, hívő szülők gyermekei...

Lemondanék, ha szükséges lenne. Inkább egy vesszen el, hogy sokan megmeneküljenek, nem? Épp így gondolkozott a főpap is: „jobb..., hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen” (János 11:50). De áldott legyen Isten, hogy erre nincs szükség. A mi kivettetésünk nem szükséges, hogy az emberek üdvözüljenek. Egyedül Krisztus munkája elegendő. Akiért Krisztus meghalt, az üdvözül. „Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsidók 10:14). Azért halt meg, hogy aki hisz, el ne vesszen. Különben miért mondta volna: „Elvégeztetett.”

Másrészt, a mi feláldoztatásunk nem engesztelte volna ki a Szent Isten haragját, mivel a mi áldozatunk nem tökéletes, nem örökérvényű áldozat. Hiába dobnánk el magunktól életünket, hogy megszerezzük népünk üdvösségét. Erre csak Krisztus képes. Egyedül ő szabadítja meg népét bűneiből (Máté 1:21). Ő a szabadító. Ő hatol be az erős házába, megkötözi az erőset, elrabolja annak javait (Márk 3:27), zsákmányt szerez és meglátja munkája gyümölcsét. Meglátja utódait és megelégedett lesz.  „Az Úr akarata célhoz jut vele” (Ézsaiás 53:10-12). „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” (János 3:17). Az a világ, akiért az Atya a Fiút a világba küldte, üdvözülni fog, mert „amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben” (Zsoltár 135:6, 115:3, Jób 42:2). Ha valamit elhatároz, meglesz (Jób 22:28). ”Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott” (Ézsaiás 40:10). 

Ő adja életét a juhokért, azokért, akiket az Atya neki adott, és a juhok hallják, meghallják a hangját. Tudjuk, hogy az Isten Fia, aki eljött a világba, adott nekünk képességet arra, hogy felismerjük az Igazat (1János 5:20). És az Igazságot. (János 14:6). Ezért az igazságért, amely bennünk van és velünk lesz örökre, (2János2), szeretjük igazán a kiválasztottakat. Azokat is, akik még nem jutottak hitre, akikért mindent, (kivéve a Krisztustól való elszakítást) elviselünk, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget (2Timóteus 2:10). Reménykedve várjuk, hogy „örömünk, koronánk és dicsőségünk” (1Thessz. 2:19), és az Atya dicsőségére bőséges gyümölcsök (János 15:8) legyenek. Az Istentől áradt és tanult szeretettel vágyunk együtt örülni az igazsággal (Róma 5:5, 1Thessz.4:9, 1Korintus 13:6).

A halhatatlan, láthatatlan egy Istent áldom ezekért az igazságokért, a Bibliaért, az evangélium hirdetéséért, mert nincs veszve minden remény! Még megtérhetnek! Még élnek, és amíg élnek, még van kegyelem (2Péter 3:9, 15). De hát mit is beszélek? Isten beszéde meghiúsult? Nem mondja Isten azt is, hogy "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok" (Róma 9:15)? Vegyem ezt semmibe, csak azért mert ők szeretteim? Legyek szentimentális Isten szuverenitásával szemben, és az üdvösségről szóló nehezen érthető dologat forgassam ki a magam vesztére, mint a tanulatlanok és az állhatatlanok? (2Péter 3:15-16).

Áldom Istent, aki Isten és szuverén mindenek felett! Még a megtérés felett is (Jób 33:17, Jeremiás 31:18, Ap.csel. 3:26, 11:18, 2Timóteus 2:25,) a megkegyelmezés, az egyoldalú szövetségkötés felett is! Ő az új szövetség szerzője, amelyet Jézus vére árán vásárolt meg (Lukács 22:20), amely által eltörli az igazi Izráel bűneit, és  eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából (Róma 11:26-27).

Nem azt is mondja Isten, hogy az Ő szava nem tér vissza Hozzá gyümölcs, eredmény nélkül (Ézsaiás 55:11). Nem az ige fénye fogja egyesek szemében megvilágosítani Krisztus szépségét, a bűneiket szeretőket pedig megvakítani? Nem az Ő szava által fognak még megtérni sokan? "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor. 6:2).

Más szóval Isten ígéje erejét vesztette volna? Megromlott a mag, (1Péter 1:23) vagy csak nem fújt rá a szél, azaz Isten nem adta a növekedést? (János 3:8, 1Kor. 3:7) Az én dolgom meghalni másokért, üdvösségemről lemondani azért, hogy másoknak megszerezzem? Az én életem, halálom, üdvösségem, akaratom számit? Vagy inkább az én dolgom az, hogy Isten ígéjét hírdessem, hisz „Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által,” (Jak. 1:18) „nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából” (János 1:13). „Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar” (János 5:21).

Ézsaiás is megmondta Izráelről, akik közül mind hallották (de csak a fülükkel), „mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták” (1Kor. 10:1-4): a csodák nem üdvözítenek, hanem Isten üdvözít, mert övé az üdvösség! (Jelenések 12:10). "Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róma 9:27).

Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek! Titeket is arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért!

 

1 komment


2010.02.26. 08:17 Krisztus rabszolgája

A jócselekedetekről

Újjászületésünk előtt, minden „jó” cselekedetünk Isten szemében megfertőztetett rongy. A világiak tudnak jót tenni? Életet menteni, adakozni, stb? Tudnak. Szerez ez nekik üdvösséget, pontokat Istennél? Nem. Akkor Isten igazságtalan, amikor egy hitetlen újjászületetlenűl hal meg, és nem kap semmit a temérdek jó cselekedetért amit tett? Küld neki Isten cukorkát a pokolba? Méltatja valamivel a jót amit tett? ... Tehát tud jót tenni, vagy nem?

Ne felejtsük el, hogy a játék szabályait egy Szent Isten írta meg! Az ember csak azt hiszi, hogy jót tesz, pedig az nem jó, csak a többi ember szemében jó. De Isten szemében nem, Isten előtt az nem elég. Nem a relatív törvényhez kell mérni magunkat, hanem az abszolúthoz. A farizeus amikor imádkozott, a vámszedőhöz hasonlította magát. Nagy tévedés. Ha én gyorshajtok 100-al, és velem egyszerre megállítanak valakit, aki 150-nel ment, akkor engem felmentenek?

CSAK Krisztus Szelleme által, miután újjászűlt, miután üdvözültünk, tudunk jót tenni, addig nem. Az után tudunk tenni jót is, és sajnos még rosszat is (Róma 7). Addig senki sem cselekszik jót, nem keresi Istent, eltévedt juhként tévelyeg, és veletlenül sem talál rá az Atyához vezetó útra, Krisztusra. Miliárd ember közűl egy sem.

Máté 16:27 – „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” Ézs. 59:18 – „Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.” Úgy hiszem, hogy ellenségeinek, a hitetleneknek nem fog tartozni semmivel az Úr, csak haraggal és büntetéssel. Nem fognak tudni felmutatni semmilyen jócselekedetet, mert semmit sem tettek Isten dicsőségére, (pedig mindent azért kellett volna – 1Kor. 10:31) mivel nem ismerték Őt és nem hittek benne. Ezért tehát „...minden, ami nem hitből származik, az bűn” Róma 14:23. A bűnért pedig halál jár, és nem szép szavak, vagy élet korona.

Isten csodálatos kegyelme abban is megmutatkozik, hogy a jót cselekvőknek jutalmat készített, bár Ő volt az, aki azt művelte velük, hogy rendelkezései szerint éljenek, és aki kimunkálta akaratukat, hogy járjanak azokban a jó cselekedetekben, a melyeket előre elkészített az Isten (Ef. 2:10).

Róma 3:10-12 – „...meg van írva (Zsolt 14:1-3, 53:2-3): "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

Ézsaiás 53:6 – „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.”

Ezékiel 34:11, 15-16 – „Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”

 

Szólj hozzá!

Címkék: isten szentírás kegyelem pásztor cselekedet


2010.02.22. 12:21 Krisztus rabszolgája

Megelőlegezett, megelőző, vagy előrehozott kegyelem?

Néhány szó a nem mentő, vagy előrehozott kegyelemről: az üdvösség kegyelemből van; egyetért ebben az arminiánus a kálvinistával. A kegyelem az üdvösség szükséges feltétele. De kell hozzá az ember döntése, állítják tévesen. De, elismerik, hogy az ember halott, és nem akar/képes dönteni, tehát a döntés elé, képesítőként, szakítanak egy keveset az üdvözítő kegyelemből, és indító vagy megelőző, vagy előrehozott kegyelemnek hivják. Szerintük ez az, ami kepessé teszi az embert, hogy elfogadóan döntsön. Ez nem üdvözítő kegyelem, mondják, az ember még nincs újjászülve, csak egy kicsit megcsiklandítva, hogy képes legyen gondolkozni, és dönteni. Ez után pedig egyesek, döntésük alapján, elfogadják az üdvözítő kegyelmet, mások pedig nem.

Csak azt felejtik el, hogy ha az indító kegyelem nem lenne, akkor egyik csoport sem lenne képes dönteni, tehát mégis csak az indító, előrehozott kegyelemtől függ mindenki üdvössége. És ha attól függ, akkor már nem indító kegyelem, hanem üdvözítő kegyelem, és épp ez az amit ők el szerettek volna kerülni: hogy ne a kegyelem legyen elől, ne attől függjön, ne a kegyelmi kiválasztástól függjön az ember üdvössége, hanem az ember döntésétől.

Ehelyett, legyen inkább a kegyelem, az üdvözítő kegyelem, és Isten terve üdvösségünk egyedüli oka: Ef. 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek, a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Krisztus szerezte meg nekünk, nem mi magunknak: Zsid. 12:2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.”

http://www.monergism.com/thethreshold/articles/onsite/prevenient.html

Szólj hozzá!

Címkék: kegyelem


2010.02.09. 09:49 Krisztus rabszolgája

A bögrék

Elmosogattam tegnap este nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Köztük van két letört fülű, de előröl szépek

Előröl ugyanolyan mint a többi: épek.

Csak a hibás részt kell hátratenni

Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Eszembe jutnak most felebarátok,

Kiket képletesen fületleneknek látok.

Úgy teszem fel őket életem polcára

Hogy ne lássak mindig arra a hibára

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra

Mert ha egyszer én térek nyugovóra

Úgy tesz el engem az igazságos Isten

Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.

A mennyei polcra nagy kegyelmű szemmel

Hátrafele az én letörött fülemmel.

 

Anonymus

 

Szólj hozzá!

Címkék: isten bűn kegyelem


2010.01.18. 17:56 Krisztus rabszolgája

Leltár

Jób 32:1-33:30 – „Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.  Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek. Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők. Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm. Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet. Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál. Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.

Sok üzlet zárva van leltár miatt, csendesedjünk el tehát, és tartsunk leltárt mi is! Számoljuk meg azt, ami a legértékesebb ezen a világon: hányszor szólt hozzánk Isten az elmúlt évben? Hányszor hívott, hányszor kezdeményezett irányunkban? Ahhoz, hogy ezt megtegyük, és leltárunk pontos legyen, vegyük szemügyre figyelmesebben, hogyan is szól az Úr.

Szólj hozzá!

Címkék: tanulmany


2009.12.22. 13:18 Krisztus rabszolgája

Gondolatok a kálvinizmusról

Amikor korábbi írásomban azt írtam, hogy Isten kimunkálta a tudásszomjat, az ismeret utáni vágyat életemben, azt értettem alatta, hogy a dicsőség Atyja megadta a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjem őt, és hogy megmutassa kegyelmének mérhetetlen gazdagságát. Megismertem a kegyelem tanait (amit teológiai nyelven kálvinizmusnak neveznek). Ez Pál imája az efézusi hívők részére is, és az én imám is minden barátom és olvasóm számára!

Idézem: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.” (Efézus 1:15-19)

Szólj hozzá!

Címkék: kegyelem kálvinizmus szuverén


2009.12.09. 16:40 Krisztus rabszolgája

Üdvösség kérdése!

Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Mit jelent az, hogy megismerteted? Azt hogy a bűn rabságában szenvedő akaratomat áthágod, hogy megismerjem az élet útját, Jézust.

Kinek köszönöd üdvösségedet? Istennek vagy magadnak?

Ha ellenálhattál volna hívásának, de nem tetted, neked köszönhető, hogy nem álltál ellen? A tied volt az utolsó szó? Kié volt az utolsó szó? Kitől függött? Ellenálható vagy ellenállhatatlan kegyelem? Miért rossz az, ha valaki ellenállhatatlan?

Amikor évekkel ezelőtt a feleségem nem érdeklődött irántam, nem akart házasodni, de utána mégis csak akart, akkor erőszakot követtem el rajta? Vagy ellenállhatatlan voltam, neki és vele szemben? És utána megköszönte, hogy mégis rávettem, vagy megutált miatta?

Kol. 1:29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.

Ő, és az Ő ereje okozza az üdvösségemet, megigazulást, megszentelődest, megdicsőűlest.

Amikor az Ő terve szerint, az elrendelt időben, Ő elkezd bennem munkálkodni, folytatom én is. Megfogan bennem az ige, és onnan teszek én is, kezdem bánni, megvallani, elhagyni, utána pedig naponta megtisztulni.

Fil 1:6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.

Ő kezdi el. Ez előtt a kezdet előtt nem az én akaratom áll, hanem az Ő akarata. Ő kezdi el, Ő fejezi be.

2Kor 7:10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.

Ha azt gondolod, hogy ellenállhat, igazad van, és a magyarázat a fenti vers második felében található: csak világi, őnvédelmi megszomorodás. Senki sem akar a pokolba menni, ugye, „viperák fajzatai, ki figyelmeztetett titeket?“ Hát az ösztön, hogy a tűztől megmeneküljenek. Nem elég csak hinni, hogy megmenekülj: Jézust szeretni, Istent imádni kell.

Más fordítás azt mondja: az Isten akarata szerinti/utáni szomoruság. Itt is helyes a sorrend: a hallott ige által, szuverén választása alapján, a Lélek által kimunkált ellenállhatatlan szomorúság, amely az üdvösségig tart, nem csak a megtérésig. Két által szó, de csak egy döntő hatalom: a Lélek. A fogantató erő. A kikelt, és ki nem kelt igemag közt a Lélek a felelős a különbségért.

Róma 5:2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.

Isten által, Ő az erő, a fő eszköz, a hit csak szerszám, ami maga is érkezik.

Ap.csel 3:16 Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.

Neki köszönhető. Ő a fő ok. Arisztotelész boncolgatja az eszközök és szerszámok fogalmát: mi miatt, milyen okokból áll elő egy szobor?

Materiális ok: a szikla. Nélküle nincs szobor. Lelki értelemben: Az ember. Mindenki megköszönheti, hogy megszületett, így lehetőséget kapott, hogy megismerje a magasztos Istent. Meg is kell, kellene köszönje! (Westminsteri Kiskáté: 1K - Mi az ember végső célja? F: Az ember végső célja, hogy dicsőítse Istent és örökké gyönyörködjön Benne. 1Kor 10:31; Zsolt 73:25-26)

Insztrumentális ok: véső és kalapács. Az igeszóló. Finális ok: a megrendelő. Isten akarata, hogy megmutassa dicsőségét kegyelmében (üdvösség) és igazságában (kárhozat).

Gyakorlati ok: A szobrasz. Isten Lelke.

Ideális ok: a szobrász elképzelése, gondolata. Isten üdvterve. Terv. Terv szerint! Nem fűl után. Zsidók 3:4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. Épüljetek fel lelki házzá, a megigazult, hitre juttot népnek szól, hogy vigyük véghez üdvösségünket.

Ef. 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Nem teremtett alkotásai, hanem ujjáteremtett alkotásai. Az Ő munkássága vagyunk, más fordítás szerint. Kövek, akiket beépít az egyházba, Krisztus testébe, akinek Krisztus a feje. Akit Krisztus épít, gyarapít, és senki sem állhat ellene, még a pokol sem, nem hogy a bűn rabságában szenvedő ember akarata!

2Tim. 2:24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.

Ap.csel 2:47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

1Kor. 1:30 Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok.

1Péter 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket. Isten Krisztushoz vezet, Krisztus Istenhez vezet. A Lélek Krisztushoz és Istenhez vezet. Krisztus halála aktuálisan, valósan utat kovácsolt a választott seregnek Istenhez, az egyszer és mindenkorra megszentelteknek.

Zsidók 10:19 Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk (Más értelmezés szerint: szabad utunk van) van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, 20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.

Zsidók 10:14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

Zsidók 10:10 az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.

És erről győz meg a Szent Lélek. Zsidők 10:15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is.

Szentek vagyunk. Akit erről a Lélek meggyőz, az megszentelt. Jézus a megszentelttekért áldoztatott fel.

1Kor. 2:1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. (a leggrégebbi kéziratok egy része szerint: Az Isten titkát. Amelyet jónak látott, hogy egyesek elöl elrejtse) 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. Hogy Isten erejét okoljátok hitetekért, és ne kelljen soha megkérdőjelezzétek, hogy vajon jól hírdette-e az az illető, akitől hallottátok, vagy vajon elég erősen akartátok-e, őszintén elhatároztátok-e, hogy megváltoztok, jól döntöttetek-e? Nem, hanem inkább tudjátok meg, hogy annyira lehetetlen az embernek üdvözülni és hinni, hogy amikor napról napra magatokban hitet láttok, legyetek biztosak, hogy csakis Istentől lehet, és valódi, üdvözítő hit.

Mindezt miért?

1Péter 2:9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Hogy üdvösséged Neki, és ne magadnak köszönd. Nem csak az üdvösség lehetőségét munkálta ki, a helyettesítő áldozatot, a kereszthalált készítette el, hanem nagy hatalommal annál többet tesz megtérésed érdekében. Életre hív. Tehetetlen állapotod közepette irgalmaz, könyörül, és megújítja akaratodat is, kimunkálja akarásod.

Fil. 2:13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

Hatalommal, hatalmas erővel munkálkodik, teremtő erővel terem ujjá, szellemi lényekké, ez az erő okozza megtérésünket, töri össze megkötözött akaratunkat. Az ember megtérésekor titkos teremtő erők munkálkodnak.

2Kor. 4:6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

Jn. 3:8 A szél (Az eredeti szó pneuma, kettős értelmű: szél és lélek) arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."

Préd. 11:5 Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.

Miért van szükség erőre, hatalomra és nagy tettekre ahoz, hogy megtérjek? Nem tudok én magamtól megfordulni, megváltozni, megtérni? Nincs szabad akaratom?

Jn. 8:34 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.

Jer. 13:23 Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! Majd ha fagy?

Ézsaiás 48:4 Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc. Csökönyös, megrögzött, rab, fordíthatatlan, érthetetlen! Hiába vered be a fejed, az Atya gondviselő keze gyakran hiába küld fájdalmat, az ember nem tér meg. Senki nem tért meg eddig sem baj, sem áldás, sem csoda következménye képpen. Még ha feltámadott halottak hírdetnék a pokol szörnyűségeit, akkor sem térnének meg az emberek.

Jób 33:14 Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, 16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. 17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. 18 Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. 19 Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.

Zsolt. 14:1 Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

1Mózes 6:5 Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.

És most miután így elástuk az embert, emlékeztessük magunkat, végezetül, hogy hol is található a változás forrása, oka. Hogyan üdvözűl aki üdvözűl?

1Pét. 2:10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.

Ef. 2:1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett,    5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, 7 hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.

Régebben nem voltunk. Mostmár vagyunk. A kulcsszó az irgalom. Nem mi csináltunk valamit, hanem rajtunk kívül történt valami. Régen halottak voltunk, gonosz lélektől megszállottak voltunk mind!, bűnös természetüek, és harag fiai. De Isten irgalmazott! Látta tehetetlen állapotunkat, megsajnált, és tett róla. Nem csak kopogtatott, hanem lerugta az ajtót, és a sötétben fekvő, vak, sánta, megkötözött száraz kezű rabot, akit az erős fogva tartott (vajon mi haszna volt a nyomorultból? Nem más, mint hogy Istent bosszantsa!) megszabadította. Nem várta meg, hogy a száraz kezü sánta vak kinyissa az ajtót. Nem baj? A vőlegény berontott választott menyasszonyáért! Óh, Jézus, dicső szabadító lovag! Magasztalva légy irgalmadért, hogy nem tűrted tovább rabbságunkat, hanem könyörületre indultál, és megszabadítottál!

A különbség abban van, hogy megkönyörült. 2Mózes 33:19 Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.

Ézsaiás 42:7 Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!   8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.

Ap.csel 26:18 Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják (nem elnyerjék valami által ami belőlük származik, hanem átvegyék) bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.

Ézsaiás 49:24 El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? 25 Igen! - ezt mondja az Úr. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg.

Mt 12:29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát. Tudtad, hogy miközben te tértél meg, a színfalak mögött ádáz verekedés zajlott, vitathatatlan kimenetelű szabadító harc? Ugyanaz az Isten és hatalmas Úr, aki életre keltette Krisztust, vele együtt minket is életre keltett! (Ef. 2:5, Róma 8:11) Akkor és ott, a keresztfán! Hisz ott haltunk meg mi is, Krisztussal együtt. Vagy inkább a világ teremtése előtt, amikor Krisztus feláldoztatott!

Jel. 13:8 hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta.

Csak meg kellett szülessünk, és el kellett érkezzen az az elrendelt idő, amikor a Lélek meg győzzött erről az igazságról.

Mi történik, ha valaki meglopja Isten dicsőségét?

Ézsaiás 10:12-13 …Az Úr … megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését. Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok:

Ézsaiás 10:15 Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van! 16 Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz.

Ézsaiás 45:9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?

Róma 9:20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?

Ézsaiás 48:11 Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!

Zsolt. 106:2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét?

1Kor. 2:11 Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.

Barátom, nem lehet, hogy Isten térített meg? Ha megtette, egyedül Vele dicsekedj! (1Kor. 1:30) Ha még nem tette volna, kicsivel feljebb ezt olvastad: „hatalmas az Úr!” Meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."

Szólj hozzá!

Címkék: kegyelem üdvösség szuverén


2009.11.06. 14:20 Krisztus rabszolgája

Az ismeretről és szeretetről

Sokaktól hallottam mostanában, mikor Bibliaolvasásra és tanulmányozásra buzdítottam őket, hogy „bár csak azt lennénk képesek megélni, amit tudunk.” Másszóval azt mondják: minek tanulni, gyarapítani az ismeretet, tanulmányozni Isten Szavát, ha úgysem tartom meg? Szörnyen hangzik. Azt mondja Jakab: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jakab 1:22-24) Becsapták magukat.

Ezeknek az embereknek azt felelem: ha tudsz 1 egészet, és élsz egy felet, mi alapján hiszed azt, hogy valamikor meg fogod élni az 1 egészet? Vagy mit teszel azért, hogy többet meg élj az ismertekből? Hogy fogsz eljutni oda, hogy megéld a teljes 1-et? Nem jobb inkább tanulni még 1-et az 1-hez, tudni 2-őt, és annak is megélni legalább a felét, ami 1 egeszet jelent (és haladást)? A felet nem az 1 tudása alapjan éled meg? Ha nem tudnád az 1-et sem, meg tudnád élni a felet? Nem az 1 segít abban, hogy éld a felet? Nem lenne jobb, tehát, ha 2-őt tudnál?

Köszönöm Istennek, hogy az én életemben is kimunkálta a tudásszomjat, az ismeret utáni vágyat. Nem magam koholtam, ezért nem is dicsekedhetek vele. Drága igéjének olvasását sokáig elhanyagoltam, de Isten kegyelmesen megengedte, hogy meglássam annak katasztrofális következményeit.
Isten akaratát ismerni végtelenül fontos. Akaratán keresztül, munkáin keresztül, kijelentett igazságain keresztül Őt magát ismerjük meg jobban. Őt megismerni pedig örök életet jelent. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust,” mondja Jézus a főpapi imádságában. (János 17:3)
Amikor jobban ismerjük, tisztábban látjuk szentségét, helyesebben látjuk alacsonyságunk, érdemtelenségünk. Ekkor megértjük, hogy több bűnünket bocsátotta meg mint elgondolhatnánk. És ezért jobban szeretjük is. „Azt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.”” (Luk 7:41-43)
Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. Szeressük Jézust, mert szeretnivaló! Még az Atya is gyönyörködik benne, mennyivel inkább kellene mi keressük arcának fényét, mi, a porból készült ember, hogy megvilágosodjunk! „Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”” (Máté 17:5) „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!” (Zsoltárok 2:12)
Hogy meri akárki azt állítani, hogy szereti Jézust, ha Bibliája a polcon porosodik? Tudtad, hogy az ige azt mondja, „ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott”?
De ki mondhatja el, hogy szereti Jézust? Válaszol Jézus: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” Bővebben: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.” (János 14:15, 23) Aki engedelmeskedik az igének, az mondhatja magáról, hogy szereti Jézust. Egy előírásnak vagy valakinek pedig csak úgy lehet engedelmeskedni, ha azt a valamit vagy valakit ismerjük.
Kijelenti Isten: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról.” (Hóseás 4:6)
Ugyanakkor szóllít: „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!” (Péld. 4:5) Továbbá: „A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Térjetek meg!” (Péld. 1:20-23)

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet ismeret


2009.11.06. 13:57 Krisztus rabszolgája

"Felhívás elkülönülésre"

(Arthur Pink, "Felhívás elkülönülésre")

“Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” 2 Korinthus 6:14-16
Ez a parancs olyan világos, hogy nem szükségeltetik magyarázó.
Igazságnakésgonoszság;
Világosság – és sötétség;
Krisztus – és a Sátán;
Isten temploma – és bálványok.
 
Mi közük van egymáshoz?
Ez egy felhívás Isten szerinti elkülönülésre. Ez az igeszakasz egy isteni intésnek ad kifejezést azok számára akik Krisztushoz tartoznak – hogy tartsák magukat távol minden bensőséges kapcsolattól az istentelenekkel. Kifejezetten megtiltja nekik, hogy szövetségre lépjenek a megtéretlenekkel. Határozottan tiltja Isten gyermekeinek, hogy karöltve járjanak a világias emberekkel. Ez egy intés, amely az élet minden szakaszára és területére vonatkozik – vallásos, családi, társadalmi, kereskedelmi. És soha, lehet, nem volt olyan idő, amikor jobban kellett sürgetni erre a keresztyéneket mint most. Az időket, melyekben élünk, a megalkuvás szelleme jellemzi.  Minden oldalról látunk szentségtelen keveredéseket, istentelen szövetségeket, és felemás igákat. Sok állítólagos keresztyén úgy tünik kipróbálja milyen közel mehet a világhoz – és mégis a Mennybe kerüljön.
Izráelnek ezt mondta Isten, „Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat! Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (3Móz. 18:3-4) És újból, “Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték.” (3Móz. 20:23) Pont ezeknek a tiltásoknak a figyelmen kívűl hagyása miatt zúdított magára Izráel olyan szigorú fenyítéseket. 
Isten felhívása Babilonban levő népének ez: “Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben!” (Jel. 18:4) Senki sem lehet az Úr Jézus őszinte követője, aki, bármilyen módon, az Ő ellenségeivel van “egy igában.”
“Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában.” Ez vonatkozik első sorban a vallásos kapcsolatainkra. Hány meg hány keresztyén olyan úgynevezett egyháznak a tagja, melyben sok olyan dolog folyik, amelyről tudja, hogy nyílt ellentmondásban van Isten Szavával – legyen az szószéki tanítás, világias programok melyekkel vonzák az istenteleneket, világias pénzszerzési módszerek melyekkel finanszírozzák azokat, vagy a folytonos tagfelvétele olyanoknak, akik semmi bizonyítékát nem adják annak, hogy újjá lettek születve. Azok a Krisztushívők akik ilyen egyházakban maradnak, meggyalázzák Urukat. Ha erre azt válaszolnák, hogy “Tulajdonképpen minden egyház ugyanolyan, és ha kilépnénk, mit csinálnánk? Valahova csak kell járni vasárnap!” Az ilyen válasz azt mutatná, hogy saját érdekeiket Krisztus dicsősége elé helyezik. Jobb otthon maradni, és Isten Szavát olvasni – mint közösséget gyakorolni azzal, amit az Ő Szava elítél!

Szólj hozzá!

Címkék: elkülönülés arthur pink