Krisztus rabszolgája

“Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” 2 Korinthus 6:14-16
Ez a parancs olyan világos, hogy nem szükségeltetik magyarázó.

Igazságnak – ésgonoszság;

Világosság – és sötétség;

Krisztus – és a Sátán;

Isten temploma – és bálványok.

 

Ez egy felhívás Isten szerinti elkülönülésre. Ez az igeszakasz egy isteni intésnek ad kifejezést azok számára akik Krisztushoz tartoznak – hogy tartsák magukat távol minden bensőséges kapcsolattól az istentelenekkel. Kifejezetten megtiltja nekik, hogy szövetségre lépjenek a megtéretlenekkel. Határozottan tiltja Isten gyermekeinek, hogy karöltve járjanak a világias emberekkel. Ez egy intés, amely az élet minden szakaszára és területére vonatkozik – vallásos, családi, társadalmi, kereskedelmi. És soha, lehet, nem volt olyan idő, amikor jobban kellett sürgetni erre a keresztyéneket mint most. Az időket, melyekben élünk, a megalkuvás szelleme jellemzi.  Minden oldalról látunk szentségtelen keveredéseket, istentelen szövetségeket, és felemás igákat. Sok állítólagos keresztyén úgy tünik kipróbálja milyen közel mehet a világhoz – és mégis a Mennybe kerüljön.

Izráelnek ezt mondta Isten, „Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat! Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (3Móz. 18:3-4) És újból, “Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték.” (3Móz. 20:23) Pont ezeknek a tiltásoknak a figyelmen kívűl hagyása miatt zúdított magára Izráel olyan szigorú fenyítéseket. 

Isten felhívása Babilonban levő népének ez: “Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben!” (Jel. 18:4) Senki sem lehet az Úr Jézus őszinte követője, aki, bármilyen módon, az Ő ellenségeivel van “egy igában.”

“Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában.” Ez vonatkozik első sorban a vallásos kapcsolatainkra. Hány meg hány keresztyén olyan úgynevezett egyháznak a tagja, melyben sok olyan dolog folyik, amelyről tudja, hogy nyílt ellentmondásban van Isten Szavával – legyen az szószéki tanítás, világias programok melyekkel vonzák az istenteleneket, világias pénzszerzési módszerek melyekkel finanszírozzák azokat, vagy a folytonos tagfelvétele olyanoknak, akik semmi bizonyítékát nem adják annak, hogy újjá lettek születve. Azok a Krisztushívők akik ilyen egyházakban maradnak, meggyalázzák Urukat. Ha erre azt válaszolnák, hogy “Tulajdonképpen minden egyház ugyanolyan, és ha kilépnénk, mit csinálnánk? Valahova csak kell járni vasárnap!” Az ilyen válasz azt mutatná, hogy saját érdekeiket Krisztus dicsősége elé helyezik. Jobb otthon maradni, és Isten Szavát olvasni – mint közösséget gyakorolni azzal, amit az Ő Szava elítél!