Krisztus rabszolgája

Idézem: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.” (Efézus 1:15-19)

Kibővítve: Pál az efézusi hívőknek azt mondja, hogy hálát ad Istennek értük. Nem nekik, hogy ők tettek valamit, amit mások nem! Hanem értük, hitükért, azért hogy hisznek, hogy Isten ajándékozott nekik hitet, és kimunkálta bennük az akarást, hogy higyjenek, tetszésének, akaratának megfelelően.

Ef. 2:8 – Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.

Fil. 1:9 – Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte.

2Pét. 1:1 – Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által:

1Kor. 4:7 – Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

Fil. 2:13 – mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

Ef. 1:5 – Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.

Pál kéri, azt imádkozza, hogy a dicsőséges Atya, aki Fiának, Jézusnak, a Vőlegénynek menyasszonyt választott (Ef. 1:4, 11), adjon nekik bölcsességet, kinyilatkoztatást, és világosan látó szemeket a Lélek által, hogy megértsék a reménység el nem mulló jellegét (Ef. 1:17-19)

Luk. 24:45 - Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat.

5Mózes 29:3 - Csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem adott nektek az Úr máig sem.

Mióta megértettem a kegyelem tanaiban rejlő nagy igazságokat és erőt, igyekszek azokat környezetemmel megismertetni. Sajnos ez néha ellenséges érzéseket vált ki a másik félből. Még keresztyén körökben is jobban szeretik a függetlenséget és a szabad akaratot, mint az üdvösségben is szuverén Istent. Ugyanis ez az alapkülönbség a két tanítás, a kálvinizmus és az Isten szuverenitását az üdvösségben tagadó arminianizmus között.

Írta az egyik barátom korábban: Nekem a Sátán az ellenségem, nem a kálvinizmus, (sem az arminianizmus). 

Szépen hangzik. De én az arminianizmusban tökéletes sátáni munkát látok, észbontó pontos, gyönyörű hazugságokat. Mint például az eleve tudás, amit sokan emlegetnek az eleve ismerés helyett, vagy az előre hozott, nem mentő kegyelem, az üdvözítő kegyelem helyett. Az az isten aki eleve csak tud, az gyengébb, kissebb mint Az aki eleve rendel és akar, és semmi/senki meg nem változtatja tervét. Világosan tanítja az ige, hogy Istennek van egy pontos terve, jó döntése, és mindent a szerint végez, mindent elrendelt, és minden eseményt és embert a terv szerint használ fel.

Zsid. 3:4 - Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. Gondolom nem is kellene hozzáfűzzem, hogy ha van építője, akkor van tervezője is. Ez csak a bűnrombolta világban van másképp.

Zsolt 33,11 De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

Péld. 16:4 - Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.

1Mózes 50:20 - Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt (a rosszat) hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.

2Kir. 19:25 - Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős városok. Isten kitervelte a büntetést? Nem inkább azt, hogy mindenki megtérjen? Dehát a büntetéshez bűn is kell! És bűnös is. (lásd Róma 3:5, 7) 

Isten szuverén, teljesen szuverén, az élet minden területén szuverén, az üdvösségben is, hisz az is az ővé, mi pedig teremtmények vagyunk.

Jel. 7:10 - És hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!”

Jer. 18:6 - Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az Úr: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.

Mt. 20:13 - Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? (a Bibliaszerkesztők adják a Róm. 9:16-ot utalásként ehez az igevershez, nem én - én csak egyetértek: Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.) 16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."

A kegyelmi kiválasztás (Róma 11:5) miatt lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. Isten az oka a üdvösségünknek. Ő mozgat mindent és mindenkit.

1Sám. 2:6-7 Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.

A kiválasztottak elérik, a többieknek ad az Isten bódult lelket (Róma 11:7-8) Nem törekedés és emberi akarat révén lehet elérni, és nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem (Róma 11:6, Jn. 1:13).

A kiválasztás nem igazságtalanság, hanem több mint a megérdemelt igazságosság. A meg nem érdemelt kegyelmet pedig nem lehet kiérdemelni, sem követelni, sem egyetemesen igényt tartani rá. Kár is zúgolódni a gazda ellen. Vajon nem a bennük rejlő gonoszság, vagy az irígy szemük teszi Isten jóságát, kegyelmi kiválasztását, és az ezeket hírdető kegyelem tanait utálatossá sok ember előtt?

A kálvinizmus körüli tudatlanság és elutasító felfogás tudatos sátáni munkára vall, mert Isten dicsőségét rombolja, lopja meg, és az embert hatalmazza fel erővel és dicsőséggel. És nem utolsó sorban meghamisítja az igét. Ma sokan tévelyegnek, mert nem tudják mit tanít az ige, sem azt, hogy Isten milyen hatalmas. (Mt. 22:29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.) A tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatják a nehezen érthető írásokat a maguk vesztére (2Pét. 3:16).

Bezzeg két századdal előbb nem volt ilyen ritka a kálvinista. Kegyelmi idő volt az, amikor annyi csodálatos könyv íródott, erőteljes igehírdetők, prédikátorok, éles látású gondolkozók éltek! Puritánok, odaszánt, letisztult, alázatos emberek.

Most a kálvinista az a gonosz, aki nem akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Mintha számítana, hogy mi mit akarunk, vagy mi tetszik nekünk! Isten tervet nem huzza át semmi és senki.

Péld. 7:13 - Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?

Dán. 4:32 - A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?

Isten szuverén, ezt hirdeti hangosan a kálvinista. Nincs „de,” sem kivétel, sem hozzáadás az igéhez!