Krisztus rabszolgája

 

5. A Sátán készen áll, hogy rájuk vesse magát, és megragadja őket, mint sajátjait, abban a pillanatban amikor Isten megengedi neki. Hozzá tartoznak; a gonoszok lelkei birtokában vannak, uralma alatt. A szentírás az ördög vagyonaként ábrázolja őket, Lukács 11:21 - Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. A démonok figyelik őket; folyton ott vannak mellettük, jobb kezük felől; állnak és várják őket, mint mohó, éhes oroszlánok, amelyek látják a prédájukat, és várják hogy megkapják, csak jelenleg még visszatartatnak. Ha Isten visszavonná kezét, amellyel megfékezi őket, egy pillanat alatt rárontanának szegény lelkeikre. A régi kígyó tátog utánuk; a pokol tágra nyitja száját, hogy befogadja őket; és ha Isten megengedné, hirtelen elnyeletnének és elvesznének.

 

6. A gonosz emberek szívében azok a pokoli elvek uralkodnak, amelyek felgerjednének és a pokol lángjaiba csapnának át, ha Isten ezt nem fékezné meg. Magában a testi ember természetében el van rejtve a pokoli gyötrelmek alapja, gyújtója. Bennük találhatoak azok a romlott elvek, amelyek uralkodnak felettük, teljesen birtokolják őket, és a pokol tüzének magvai. Ezek az elvek hatásosak, erőteljesek, nagyon hevesek, és ha nem lenne Isten visszatartó keze rajtuk, könnyen feltörnének, és ugyanúgy égnének mint az a romlottság, gyűlölködés amely az elkárhozottak lelkében ég, és ugyanazokra a kínokra juttatná őket mint amilyeneket keltenek bennük. A bűnösök lelke olyan, mint a háborgó tenger (amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai - Ézsaiás 57:20). Jelen pillanatban Isten fékentartja gonoszságukat hatalmas erejével, mint ahogy teszi ezt a viharos tenger tajtékzó hullámaival, így szólván: Eddig jöhetsz, tovább nem (Jób 38:11), de ha Isten visszavonná megfékező erejét, hamarosan minden elsöpörné maga előtt. A bűn a lélek rombolója és nyomorúsága; pusztító természetű, és ha Isten korlátok nélkül hagyná, nem lenne semmi másra szükség ahhoz, hogy teljesen tönkretegye a lelket. Az ember szívének romlottsága mérhetetlen és határtalanul tombol; és miközben az emberek itt élnek, olyan mintha Isten lefojtaná a tüzet, amely ha kiszabadulna, lángba borítaná a termeszet folyamát; és amint a szív jelenleg a bűn tartálya, ha a bűn nem lenne megfékezve, azonnal egy forró kemencévé, egy tüzes és kénköves kohóvá változtatná a lelket.

7. Nem jelent biztonságot a gonosz embereknek egy pillanatig sem az, ha nincsenek az elhalálozásnak észrevehető lehetőségei kilátásban. Nem jelent biztonságot a természeti embernek, hogy jelenleg jó egészségnek örvend, hogy nem látja, milyen módon távozhatna azonnal a világból egy baleset által, és hogy a környezeteben nincs semmilyen látható veszély, semmilyen tekintetben. Minden idők többszörös és folytonos tapasztalata azt jelzi, hogy az előzőek egyike sem bizonyiték arra, hogy az ember nincs folyton az örökkévalóság határán, és hogy a következő lépés nem a másvilágba viszi. A sohasem látott, sohasem képzelt útjai és módjai egy ember hirtelen távozásának ebből a világból megszámlálhatatlanok és elképzelhetetlenek. A megtéretlen emberek a pokol mélysége felett egy rothadt fedélen járnak, és számtalan hely ezen a fedélen olyan gyenge, hogy nem bírja el súlyukat, és ezek a helyek nem láthatóak. A halál nyílai láthatatlanúl röpködnek a nap kellős közepén; a legélesebb szem sem képes észrevenni azokat. Isten olyan sok különböző kikutathatatlan féle képpen tudja kiragadni a bőnös embereket a világból és a pokolba küldeni őket, hogy semmi sincs ami arra utalna, hogy Istennek csodára lenne szüksége, vagy gondviselésének megszokott medrét túl kellene lépje ahhoz, hogy elpusztítson akárhány gonoszt bármelyik pillanatban. Minden módja annak, amely által a bűnösök távozhatnak a világból, egyetemesen és teljesen Isten kezében van, és alá van vetve erejének és döntésének.

8. Az emberek természetes elővigyázatossága, és a gond, amellyel őrzik életüket, vagy mások törődése amellyel óvnák őket, nem ad biztonságot egy pillanatig sem. Isten gondviselése és az általános tapasztalat tanui ennek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az emberek bölcsessége nem menti meg őket a haláltól. Ha így lenne, láthatnánk valami különbséget a világ bölcs és kulturált emberei között és a többiek között, a tekintetben, hogy azok hajlamosabbak lennének a váratlan és idő előtti halálra. De mi a valóság? A Prédikátor 2: 16 ezt mondja: „...a bölcs is meghal, meg a bolond is.”

9. A gonosz emberek minden erőfeszítése és találékonysága, amelyet arra használnak, hogy megmeneküljenek a pokoltól, miközben továbbra is elvetik Krisztust, és megmaradnak gonoszságukban, nem óvja meg őket a pokoltól egy pillanatig sem. Szinte minden természeti ember, aki hallott a pokolról, azzal amítja magát, hogy ő majd elkerüli azt; saját magára támaszkodik biztonságáért; hízeleg magának azzal amit tett, amit jelenleg tesz, és amit tenni szándékozik. Magában mindegyik lefekteti terveit arra nézve, hogy hogyan fogja elkerulni a kárhozatot, és azzal amítja magát, hogy elgondolása jó, és hogy tervei nem fognak csődöt mondani. Hallják, hogy valójában kevesen menekülnek meg, és hogy az emberek nagyobb része, akik eddig haltak meg, a pokolba mentek; de mindegyik azt képzeli, hogy ő jobban készíti elő menekülését mint mások tették. Nem szándékozik a gyötrődés helyére kerülni; azt mondja magában, hogy szándéka hatásosabban megoldani, és ügyeit úgy intézni, hogy ne mondjon csődöt.

De az emberek bolond gyermekei szörnyen becsapják magukat saját terveikkel, és a sajét erejükbe és bölcsességükbe vetett bizalmukkal; nem más mint árnyék az amiben bíznak. Nagyobb része azoknak akik eddig a kegyelem ugyanazon eszközei alatt éltek, és most halottak, kétségtelenül a pokolba mentek; és ez nem azért történt, mert nem voltak annyira bölcsek mint azok akik most életben vannak: nem azért történt, mert nem jól fektették le terveiket arra nézve, hogy hogyan kerüljék el a kárhozatot. Ha beszélni tudnánk velük, és egyenként kikerdezhetnénk őket, hogy vajon életükben, amikor ismételten hallottak a pokolról, számítottak-e arra hogy részesei lesznek annak a nyomorúságnak: kétségtelenül egyiket is másikat is így hallanánk válaszolni: Nem, soha sem szándékoztam ide jönni: a dolgokat másképp képzeltem el; úgy gondoltam, jó megoldást találtam ki magamnak: azt hittem tervemről, hogy jó. Hatásos megoldást eszeltem ki; de váratlanul ért; nem láttam előre, hogy mikor és hogyan jön; ezért tolvajként lepett meg: a halál túljárt az eszemen: Isten haragja túl hirtelen jött. Oh, az átkozott balgaságom! Ámítottam magam, és hamis álmokat dédelgettem magamban a túlvilágról; és mikor azt mondogattam: békesség és bíztonság, akkor tört rám hirtelen a veszedelem.

10. Isten nem vállalt magára semmilyen kötelezettséget, és nem tett semmilyen igéretet arra nézve, hogy bármelyik természeti embert is távol tartsa a pokoltól akár csak egy pillanatig. Isten biztosan nem tett igéreteket sem az örök életre, sem semmilyen más szabadításra, vagy az örök haláltól való megtartásra nézve, a kegyelem szövetségének igéretein kívül, amelyek Krisztusban adattak, és akiben minden igéretek igenek és ámenek. De bizonyára nincs semmilyen érdekük a kegyelem szövetségének igéreteiben azoknak, akik nem a szövetség gyermekei, akik nem hisznek az igéretekben, és nem veszik figyelembe a szövetség Közbenjáróját.

Így tehát, akármit is képzelnének vagy igényelnének egyesek, olyan igéretekről amelyek a természeti ember őszinte keresésére és kopogtatására vonatkoznak, világos és nyilvánvaló, hogy akármilyen erőfeszítéseket is tesz a természeti ember a vallásban, akármennyit imádkozna, addig amíg nem hisz Krisztusban, Isten egy pillanatig sem köteles megtartani őt az örök pusztulástól.

Ezért van az, hogy a természeti embert a pokol mélysége fölött Isten tartja kezében; a tüzes pokolt érdemlik, és már arra vannak ítélve; Isten írtózatosan bosszús, és haragja hasonlóan lángol ellenük, mint azok ellen akik jelenleg már szenvedik bosszúságának hevességét a pokolban, és akik legkissebb erőfeszítést sem tettek azért, hogy enyhítsék vagy mérsékeljék haragjét; Istent sem kötelezi egy igéret sem, hogy megtartsa őket; a sátán várja őket, a pokol tátog utánuk, a lángok gyűlnek és körbenyaldossák őket, és örömest megragadnak és elnyelnék őket; a tűz amely el van fojtva saját szívükben, kitörni igyekszik: nem érdekli őket semmilyen Közbenjáró, és nincs semmi a közelben amit megragadhatnának, ami biztonságot nyújthatna. Röviden, nincs menedékük, semmi amibe kapaszkodhatnának; ami megtartja őket bármely pillanatban nem más mint Isten korlátlan akarata; igéret nélküli, kötelezettség nélküli elnézése egy haragra gerjedt Istennek.

 

 

ALKMALMAZÁS

Ennek a szörnyű témának az lehetne a haszna, ha a megtéretlen személyek ebben a közösségben felébrednének. Az eddig elhangzottak mindenkire vonatkoznak közületek, akik nem vagytok Krisztusban. Az a nyomoruságos világ, az a tüzes és kénköves tó tágra nyitva van alattatok. Vár a félmetes szakadék amelyben Isten haragja felhevülten lángol; a pokol szája most is tátog; és nincs semmi amin megállj, sem semmi amibe kapaszkodj, nincs semmi közted és a pokol közt csak a levegő; egyedül Isten ereje és jótetszése tart még fenn.

Valószínű, hogy ezt nem érzékelitek; azt látjátok, hogy még nem vagytok a pokolban, de nem látjátok Isten kezét ebben; hanem más dolgokra néztek: a testetek jó egészségi állapotára, az életetekről való gondoskodásra, és az eszközökre, melyeket magatok megtartására használtok. De ez valójában mind semmi; ha Isten visszavonná kezét, ezek semmivel sem lennének hasznosabbak megtartátasotokban, mint a puszta levegő a benne lebegő ember fenntartására.

Gonoszságotok olyanná tesz, mint az ólom, és lefelé taszít nagy súllyal és nyomással a pokol felé; és ha Isten elengedné, azonnal sülyednél, és sebesen szálnál alá és zuhannál a feneketlen örvénybe, és egészséged állapotának, saját vigyázatodnak és figyelmességednek, legnagyobb találékonyságodnak, és minden igazsságosságodnak, nem lenne nagyobb befolyása fenn tartani és visszatartani a pokoltól, mint egy pókhálónak van megállítani egy szikla lezuhanását. Ha nem lenne Isten mindenható jó akarata, a föld nem hordana egy pillanatig sem; mert egy teher vagy számára; a teremtett világ nyög miattad (Róma 8:22); a teremtmények alá vannak vetve bukásod kötelékének, akaratuk ellenére; a nap akarata ellenére ragyog rád amikor a Sátán és a bűn szolgálatához nyújt neked fényt; a föld akarata ellenére hozza meg termését amelyet saját kivánságaid kielégítésére használsz; ugyanúgy akarata ellenére lesz szintere különböző gonoszságaidnak; a levegő akarata ellenére szolgálja légzésedet hogy fenntarthasd az életet szerveidben, miközben életed Isten ellenségeinek szolgálatában töltöd. Isten teremtményei jók, és arra teremtettek, hogy az ember Istent szolgálja velük, és akaratuk ellenére töltenek be minden más célt, és nyögnek amikor visszaélsz velük olyan célokra melyek egyenesen ellentétesek természetükkel és céljukkal. A föld kivetne, ha nem lenne Annak a mindenható keze, aki mindent alávetett reménységgel (Róma 8:19-22 - Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig). Isten haragjának fekete felhői gyülekeznek most pont a fejed felett, telve iszonyatos viharral és nagy menydörgéssel; és ha nem volna Isten visszatartó keze, azonnal kitörné feletted. Isten mindenható tetszése jelenleg megfékezi a bőszült szelet; különben hevesen előtörne, és a pusztulás úgy jönne rád mint a forgószél, és olyan lennél mint polyva a nyári szérün.

Isten haragja olyan mint a nagy vizek, amelyek pillanatnyilag gát mögé vannak rekesztve; tömegük egyre nő, szintjük emelkedik, míg egy rés adatik; és mennél tovább tartatik vissza a folyam, annál sebesebb és hatalmasabb az árja, mikor végre utat nyer. Igaz, hogy eddig nem szolgáltatott igazsság gonosz cselekedeteidért; Isten bosszúaálásának folyamai vissza lettek tartva; de bünösséged közben folyton növekszik, és minden nap újabb haragot halmozol fel; a vizek folyton emelkednek, és egyre hatalmasabbakká válnak; és semmi más, csupán Isten jó tetszése tartja vissza a folyamokat, amelyek nem akarnak megállni, hanem nagy nyomással akarnak kitörni. Ha Isten elvenné a kezét a zsilipekről, azonnal felpattannának, és Isten haragjának iszonyatos áradata képzelhetetlen hevességgel törne elő, és mindenható erővel vetné rád magát; és ha erőd tíz ezerszer nagyobb lenne, igen, tíz ezerszer nagyobb a legizmosabb, legerősebb pokoli démonnál, akkor sem lenne elég hogy ellenálj és elviseld az áradatot.
Isten haragjának íjja ki van feszítve, a nyíl a húrra van helyezve, az igazságosság a nyilat a szivednek irányítja, és feszíti az íjjat, és semmi más csak Isten jó tetszése, egy haragos Isten jó tetszése, semmi igéret vagy kötelezettség nélkül, tartja vissza a nyilat, hogy meg ne részegedjen véreddel. Így tehát, mindazok akik soha nem mentek át egy nagy szív cserén, Isten Szellemének lelkükben munkálkodó hatalmas ereje által; mindazok akik sosem születtek újjá, és nem lettek új teremtéssé, és nem támasztattak fel a bűn halálából egy új, eddig sohasem tapasztalt fényes és élő állapotra, egy haragos Isten kezében vannak. Akárhogyan is változtattad meg életed sok tekintetben, és még vallásos kötődésekkel is rendelkezel, és fenntartassz egy vallásos formát a családodban, a belső szobádban, és Isten házában, semmi más csak az Ő jó akarata tart vissza attól, hogy ebben a pillanatban az örök pusztulás nyeljen el. Még ha nem is vagy meggyőződve most annak az igazsságárol amit hallassz, előbb utóbb teljesen meg leszel győződve róla. Azok akik már nincsenek hozzád hasonló körülményben, látják, hogy így volt az ő esetükben is; mert a pusztulás hirtelen szakadt legtöbbjükre; amikor semmi rosszra nem számítottak, miközben azt mondogatták: békesség és biztonság: látják most már, hogy azok a dolgok amelyekre alapozták békességüket és biztonságukat, nem voltak más csupán levegő és üres árnyékok.

Az az Isten aki a pokol mélysége felett tart, mint ahogy egy pókot, vagy valamilyen utálatos rovart a tűz felett tartanak, utál téged, és iszonyatosan bosszús: haragja mint a tűz lángol ellened; úgy tekint rád, mint aki nem érdemel mást, csak hogy a tűzbe vettess; szemei tisztábbak annál, mint hogy elviselhetnék látványod; tíz ezerszer utálatosabb vagy a szemeiben, mint a legutálatosabb mérges kigyó a mi szemünkben. Sokkal jobban megbántottátok mint egy lázado a királyát; és mégis semmi más csak az Ő keze tart vissza minden pillanatban attól, hogy a tűzbe zuhanj. Nem tulajdonítható semmi másnak, hogy nem kerültél a pokolba az elmult éjjel; hogy elviseltettél, hogy újra felébredj ezen a világon, miután álomra zártad szemed. És semmilyen más ok nem adható, amiért nem hulltál a pokolba mióta reggel felébredtél, mióta itt ülsz Isten hazában, ingerelve tiszta szemeit azzal, hogy bünösen és gonosz módon hallgatod végig ünnepélyes tiszteletét. Igen, semmilyen más ok nem adható, amiért nem zuhansz le a pokolba ebben a pillanatban.
Ó bűnös! Gondolj a félelmetes veszélyre amelyben vagy: egy nagy haragos kohó, egy széles és feneketlen mélység telve a bosszú tüzével, az amely felett tartatsz Isten kezében, akinek haragja ugyan annyira lángol és füstölög ellened, mint azok ellen akik a pokolban szenvednek. Egy vékony szálon függsz, amelyet az isteni harag lángjai körbe nyaldosnak, és minden pillanatban készek megperzselni, és szétégetni; és nem érdekel semmilyen Közbenjáró, és nincs semmi amit megragadj hogy megmentsd magad, semmi ami távol tartaná a harag lángjait, semmi ami a tied, semmi abból amit valaha tettél, semmi amit tehetsz, hogy rávedd Istent, hogy egy pillanatig is megkiméljen. És gondoljatok itt különlegesen a következőkre:
1. Kinek a haragjáról van szó: a végtelen Isten haragjáról. Ha csak ember haragjáról lenne szó, még ha a legerősebb királyéról is, ha összehasonlítjuk, annyira kevés, hogy említésre sem érdemes. Uralkodók haragja is nagyon félelmetes, különösképpen a kényuraké, akik teljesen kezükben tartják alattvalóik tulajdonait és életét, és azokról tetszésük szerint rendelkeznek. Péld. 20:2 - A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. Az az alattvaló aki nagyon felbőszít egy önkényes uralkodót, ki van téve, hogy elszenvedje a legszélsőségesebb gyötrelmeket, amelyeket az emberi tehetség képes kieszelni, az emberi erő képes okozni. De még a legnagyobb földi uralkodók, legnagyobb fenségükben és erejükben is, mikor a legnagyobb rettentéssel ruházkodnak fel, csak erőtlen, megvetendő hernyók a porban, ha osszehasonlíjuk a mindenható Teremtővel, az ég és föld Királyával. A semminél alig több amit tehetnek, még akkor is amikor legdühösebbek, mikor a végsőkig kifejtették haragjukat. A föld minden királya Isten előtt olyan mint a sáskák; semmik, és kevesebbek a semminél; szeretetük és utálatuk is megvetendő. A királyok hatalmas Királyának haragja, annyira rettenetesebb az övéknél, amennyire nagyobb a fennsége. Lukács 12: 4-5 - Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek.

2. Haragja hevességének vagytok kitéve. Gyakran olvasunk Isten haragjárol; mint Ézsaiás 59:18-ban: Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek. Ugyanigy Ézsaiás 66:18-ban: Mert eljön az Úr tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben. És sok más helyen. Mint Jelenések 19:15, olvasunk arról, hogy Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.
A szavak rendkivülien rettenetesek. Ha csak azt mondaná, hogy „Isten haragja,” az is kifejezné azt, ami végtelenül borzasztó: de azt mondja, hogy „Isten haragjának hevessége.” Isten haragja! Jehova hevessége! Oh, mennyire borzasztó lehet! Ki fejezheti ki vagy foghatja fel mit foglalnak magukba ezek a kifejezések. De úgy is mondja, hogy „a Mindenható Isten búsúlt haragja.” Mintha dühének és haragjának megnyilvánulásában, határtalan erejének egy nagyon világos kinyilvanítása történne, mintha a mindenhatóság valahogy felbőszülne és alkalmazásra kerülne, mint ahogy az emberek kiszokták fejezni erejüket haragjuk hevében.
Oh! Mik lesznek akkor a következmények! Mi marad a szegény férgekből, akik el fogják szenvedni. Kinek a kezei lehetnek erősek? Kinek a szíve képes elviselni? Milyen borzasztó, kifejezhetetlen, felfoghatatlan, mélységes nyomoruságba kell a szegény lelkeknek sülyedniuk, akik ennek tárgyai lesznek.
Fontoljátok meg, ti akik jelen vagytok, akik mégis megújulatlan állapotban vagytok. Hogy Isten végrehajtja haragjának hevét, az azt jelenti, hogy dühét kirója minden sajnálat nélkül.
Mikor Isten kimondhatatlanul rendkívüli ügyedre tekint, és azt látja, hogy gyötrelmed annyira mérhetetlenül aránytalan erődhöz képest, és látja amint a szegény lelked összetörik és lesülyed, mint egy végtelen sötétségbe; nem lesz könyörületes irántad, nem fog tartózkodni haragja gyakorlásától, legkevésbé sem fog könnyíteni kezén; nem lesz mérséklés, sem irgalom, nem is fogja Isten boszúja szelét visszatartani; nem lesz tekintettel jólétedre, és egyáltalan nem fog figyelni arra, nehogy túl sokat szenvedj, csak arra, hogy ne szenvedj többet mint amennyit a legszigorúbb igazságosság megkövetel. Semmi sem lesz visszatartva, csak azért mert annyira nehéz elviselned. Ezékiel 8:18 - De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket. Most Isten kész könyörülni rajtad; ez az irgalom napja; kiálthatsz most, van remény, hogy irgalmat nyersz. De amikor az irgalom napja elmúlt, legsiralmasabb és legfájdalmasabb kiáltásaid és sikolyaid hiábavalóak lesznek; teljesen veszve és Istentől elvettetve leszel, jólétedre senki sem lesz tekintettel. Istennek semmi haszna nem lesz belőled, csak hogy nyomoruságot szenvedj; és erre vagy rendelve örökre; mert a harag edénye leszel, amely pusztulásra készült; ez az edény nem lesz másra használva, csak hogy megtöltessen haraggal, Róma 9:22 - Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Isten annyira nem fog sajnálni amikor Hozzá kiáltasz, hogy azt mondja az ige, Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották; nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. Péld. 1:25-31.

Mennyire szörnyűek ezek a szavak, amelyek a nagy Isten szavai, Ézsaiás 63:3 - A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Véruk a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. Talán lehetetlen elképzelni más szavakat amelyek jobban kifejeznék ezt a három dolgot: megvetés, gyűlölet, és heves felháborodás. Ha irgalomért kiáltasz Istenhez, annyira távol lesz attól, hogy irgalmazzon gyászos helyzetedben, vagy attól, hogy a legkevesebb jóindulatot mutasson irántad, hogy ezek helyett inkább lába alá fog tiporni. És annak ellenére, hogy tudni fogja, képtelen vagy elviselni, amint a mindenhatóság súlya eltapos, nem lesz erre tekintettel, hanem lábai alá fog tiporni irgalom nélkül; kisajtolja véred, mely kifröccsen, és meghinti ruháját, beszennyezve öltözetét. Nem csak utálni fog, hanem hatalmában leszel, kitéve teljes megvetésének: semmilyen más helyre nem leszel méltó, csak lábai alá, hogy letaposson mint az utca sarát.

3. A nyomoruságot amelynek ki lesztek téve, Isten azért méri ki, hogy megmutassa mit jelent Jehovah haragja. Isten eltökélte szivében, hogy megmutatja angyaloknak és embereknek, mennyire kivaló a szeretete, és azt is, hogy mennyire rettenetes haragja. Néha földi királyok eltökélik: megmutatják mennyire rettenetes haragjuk, ezért rendkívüli büntetéseket hajtatnak végre azokon akik felingerlik őket. Nabukodonozor, a káldeus birodalom hatalmas és gőgös uralkodója, meg akarta mutatni haragját amikor Sidrák, Misák, és Abednégó felháborították; ezért adta azt a parancsot, hogy az égő tüzes kemence hétszer jobban fűttessék be mint azelőtt; kétségtelenül, amennyire csak képesek voltak, a leghevesebbre fűtötték. De a nagy Isten is meg akarja mutatni haragját, és naggyá akarja tenni félelmetes fennségét és hatalmas erejét, ellenségei rendkívüli szenvedései által. Róma 9:22 - Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Látva tehát, hogy ez az Ő terve és elhatározása, azaz, hogy megmutassa mennyire borzasztó féktelen haragja, dühe, és Jehova büntetésének hevessége, ezt bizonyára meg is fogja cselekedni. Ami be fog teljesülni, és végbe fog menni, borzasztó lesz a szemtanuk számára. Mikor a hatalmas és felindult Isten felkel és kitölti szőrnyű bosszúját a szerencsétlen bűnösön, és a nyomorult viseli felháborodása végtelen súlyát és erejét, akkor Isten az egész mindenséget felszólítja, hogy szemléljék hatalmas fenségét és szörnyű erejét, amely megnyilvánul. Ézsaiás 33:12-14 – A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el. Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévők, ismerjétek meg hatalmamat! Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken.

Ez fog történni veletek, akik megtéretlen állapotban vagytok, és továbbra is ebben maradtok; a mindenható Isten végtelen ereje, fensége és rettenete naggyá lesz téve rajtatok, gyötrelmeitek kimondhatatlan erősségében. A szent angyalok és a Bárány jelenlétében fogtok kínoztatni; és mikor a szenvedés eme állapotában lesztek, a menny dicsőséges lakói előállnak és megtekintik a szörnyű látványt, hogy meglássák milyen a Mindenható haragja és felindulása; és mikor meglátják, leborulnak és imádják azt a hatalmas erőt és fenséget. Ézsaiás 66:23-24 - Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem - mondja az Úr. Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nempusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.

4. A harag örökké tartó. Borzasztó lenne elszenvedni ezt a haragot és felindulást csak egy pillanatig is; de el kell szenvedjétek örökké. Ennek az átható borzasztó nyomornak nem lesz vége. Mikor előre tekintesz, egy hosszú örrökévalóságot, egy határtalan időtartamot fogsz látni magad előtt, amely elnyeli gondolataid, és meghökkenti a lelked; és teljesen el fogod veszíteni minden reményét a szabadulásnak, a végnek, az enyhülésnek és a megnyugvásnak. Biztosan fogod tudni, hogy hosszú korszakokat, millió es millió korszakot kell még eltölts, megbírkózva és küzdve ezzel a mindenható irgalmatlan bosszúval; és mikor ezt megtetted, mikor már olyan sok korszakot eltöltöttél ily módon, tudni fogod, hogy mindez csak egy pont, ahhoz képest ami hátra van. Így tehát büntetésetek valóban végtelen lesz. Oh, ki fejezheti ki annak a léleknek az állapotát, amely ilyen körülményben van! Minden amit mondhatunk róla, csak egy gyenge, erőtlen ábrázolása annak; kifejezhetetlen és felfoghatatlan: mert Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Zsoltár 90:11.

Mennyire félelmetes azok állapota, akik a nap minden pillanatában ennek a nagy haragnak és végtelen nyomorúságnak veszélyében vannak! De ez a szomorú állapota minden egyes léleknek ebben a gyülekezetben, amelyik még nincs újjá születve, bármennyire erkölcsös és szigorú, komoly és vallásos lenne különben. Oh bárcsak fontolóra vennéd, legyél bár fiatal vagy idős! Okunk van arra, hogy azt gondoljuk, sokan vannak ebben a gyülekezetben akik most hallgatják ezeket a szavakat, akik végülis részesei lesznek ennek az egész nyomorúságnak egy örökkévalóságon keresztül. Nem tudjuk kik azok, vagy melyik padban ülnek, vagy mire gondolnak épp most. Lehet, hogy nyugodtak, és mindezt végig hallgatják anélkül, hogy különösebben zavartatnák magukat, azzal ámítják magukat, hogy nem róluk van szó, és megígérik maguknak, hogy meg fognak menekülni. Ha tudnánk, hogy van egy személy, akár csak egy, az egész gyülekezetben, aki ki van téve ennek a nyomorúságnak, milyen szörnyű lenne rá gondolni! Ha tudnánk ki az, milyen szörnyű látvány lenne egy ilyen személyt látni! Hogy kellene a gyülekezet többi része siralmasan és keservesen kiáltson felette! De íme, ahelyett hogy egy legyen, hányan fognak valószínüleg visszaemlékezni erre a beszédre a pokolban? És csoda lenne, ha egyesek akik most jelen vannak, nem lesznek a pokolban nagyon rövid időn belül, lehet még ez év vége előtt. És nem lenne csoda, ha néhányan azok közül akik itt ülnek ennek a gyülekezeti teremnek a padjaiban, jó egészségben, nyugodtan és biztonságban, ott lennének még holnap reggel előtt. Azok közül, akik megmaradnak természeti állapotukban, még az is aki legkésőbb jut oda, az is nagyon rövid idő alatt ott lesz! Kárhozatotok nem szunnyad; hamar, és legnagyobb valószínűséggel hirtelen jön el közületek sokakra. Csodálkoznotok kellene azon, hogy nem vagytok még a pokolban. Bizonyára ez a helyzet egyesekkel akiket láttatok és ismertetek, akik sosem érdemelték a kárhozatot jobban mint ti, és úgy nézett ki, hogy valószínűleg ugyanúgy életben maradnak mostanig, mint ti. Állapotuk teljesen reménytelen; szertelen nyomoruságban és tökéletes kétségbeesésben kiáltanak; de íme ti itt vagytok az elők sorában és Isten házában, és lehetőség van üdvösségetek megszerzésére. Mit nem adnának azok a szegény átkozott reménytelen lelkek, a lehetőség egy ilyen napjáért, amelyet ti élveztek!
És most egy rendkívüli lehetőségetek van, egy nap amelyen Krisztus az irgalom ajtaját tágra nyitja, és ott áll, hívva és hangosan kiáltva a szegény bűnősőknek; egy nap amelyen sokan sereglenek hozzá, és törekszenek Isten királyságába. Naponta sokan jönnek keletről, nyugatról, északról és délről; sokan akik nem rég még ugyanabban a nyomorult állapotban voltak mint ti, most boldogok, szívuk megtelt szeretettel az iránt aki szerette őket, és saját vérében megmosta őket bűneikből, és örvendeznek Isten dicsőségének reménységében. Milyen szörnyű hátra maradni egy ilyen napon! Látni amint sokan ünnepelnek, miközben te magad epekedsz és elpusztulsz. Látni sokakat, akik örvendeznek és örömteli szívvel énekelnek, miközben neked gyászra van okod szíved szomorúsága miatt, és sírásra lelked nyugtalansága miatt. Hogy lehetsz nyugodt bár egy pillanatig is ebben az állapotban? A ti lelketek nincs-e olyan értékes, mint a szomszéd városbelieké, akik napról napra sereglenek Krisztushoz?

Nincsenek-e itt sokan olyanok akik hosszú ideig éltek a világban, és mai napig se születtek újjá? És így idegenek Izráel népétől, és semmi mást nem tettek mióta élnek, hanem csak haragot halmoztak fel a harag napjára?

Oh emberek, a ti helyzetetek, különös módon, felettébb veszélyes. Bűnösségetek és szívetek keménysége rendkívűl nagy. Nem látjátok, hogy általában sokan a ti korosztályotokból nincsenek érintve és megváltva, Isten kegyelmének ebben a jelentős csodálatos időszakában. Meg kell vizsgáljátok magatokat, és fel kell ébredjetek teljesen az álomból. Nem tudjátok elviselni a végtelen Isten haragjának indulatát. És ti, fiatal fiuk és lányok, elhanyagoljátok ezt a drága időszakot amelyet most élveztek, mikor sokan mások, veletek egykorúak lemondanak az ifjúkori hiábavalóságokról, és Krisztushoz sereglenek? Különleges módon, egy rendkívüli lehetőségetek van most; de ha elszalasszátok, hamarosan veletek is az történik, mint azokkal, akik fiatalságuk értékes napjait bűnben töltötték, és most annyira szörnyen megvakult és megkeményedett állapotba kerültek. És ti gyerekek, akik nem vagytok megtérve, nem tudjátok, hogy a pokolba kerültök, hogy elviseljétek Isten félelmetes haragját, aki most haragszik rátok minden nap és minden éjjel? Megelégesztek azzal, hogy a gonosz gyermekei legyetek, miközben olyan sok gyermek a világon megtér, és a királyok Királyának szent és boldog gyermekéve válik.
És bárcsak mindenki aki még Krisztus nélkul van, és a pokol mélysége fölött függ, legyen bár idős, középkorú, fiatal, vagy kicsi gyermek, hallaná meg most Isten szavának és gondviselésének hangos hivását. Az Úrnak eme kedves esztendeje, e nap amely egyeseknek nagyon kedvező, kétségtelen, hogy sokaknak különleges bosszú napja lesz. Az emberek szíve megkeményedik, bűnösségük rohamosan növekszik egy ilyen napon, ha lelkükkel nem törődnek; és sosem volt ekkora veszély, hogy az ilyenek átadassanak a szív megkeményedésére és elméjük elsötétülésére. Úgy tűnik Isten sietve begyűjti választottait a világ minden részéről; és valószínű, hogy a felnőttek legnagyobb része akik megváltatnak, rövid időn belül a nyájhoz fognak téríttetni, és úgy lesz, mint amikor a Lélek hatalmasan kitöltetett a zsidókra az apostolok idejében; a választottak megnyerik üdvösségüket, a többiek pedig megvakíttatnak. Ha veled is ez történne, örökké átkozni fogod ezt a napot, és azt is amelyen születtél, mivel láthattad Isten lelke kiáradásának korszakát, és azt fogod kivánni, hogy bárcsak meghaltál és a pokolba kerültél volna mielőtt láthattad volna. Kétségtelenül most is úgy van mint Keresztelő János napjaiban, a fejsze rendkívüli módon a fák gyökerére vettetet, hogy minden fa amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattasson, és a tűzre vettessen (Máté 3:10)

Ezért hát, mindenki aki nincs Krisztusban, most ébredjen fel, és meneküljön a közelgő harag elől. A Mindenható Isten haragja kétségtelenül ott függ most a gyülekezet nagy része felett: Mindenki meneküljön Sodomából: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! (1 Móz: 19:17).