Az Isteni gondviselés doktrínája azt jelenti, hogy mindent Isten tart fenn, irányít és ellenőriz (Leonard Woods)
Mit jelent a gondviselés? Valószínű, hogy hallottátok már ezt a szót használva majdnem úgy, mint Istennek egy szinonímáját. Valószínű, hogy ez a szó, hogy gondviselés/előrelátás, teljesebb értelemmel bír számunkra, akik a “video” generációhoz tartozunk, mint elődeinknek. Nyelvészeti szempontból, az eredeti előrelátás/gondviselés szó gyökerének két része van: pro – azaz előre, és videre – azaz látni, vagy kirendelni, vagy gondoskodni.
Tehát Isten képességéről van szó, mellyel előre lát és természetesen cselekszik is. Így tehát Isten előre látja, hogy nekünk mire van szükségünk. Nyílvánvalóan, az emberek nem rendelkeznek az előrelátás vagy megelőzés képességgével, vagy ha mégis, akkor az nagyon nagyon fejletlen. Semmiképp sem vagyunk hozzászokva, és nincs előrelátási képességünk az élet minden területén (ehhez mindentudásra lenne szükségünk), és arra sincs képességünk, hogy megtegyük amit meg kellene tegyünk (ez mindenhatóságot feltételezne). De a Gondviselés több, vagy többet jelent mint Isteni előrelátás. A gondviselés nem visszaható, vagy reaktív arra nézve amit előre lát. És még csak nem is megelőző, vagy proaktív. A gondviselés meghatározó, vagy determinatív.
A gondviselés először is egy teológiai szó, valószínű, hogy a legösszetetteb a teológiai nyelvben. Annak ellenére, hogy ez a szó egyetlen egyszer jelenik meg a Bibliában, a gondviselésről alkotott megértésünk több Bibliai szóban gyökerezik. A gondviselés elve pedig, úgy tanításban mint példákban, betölti a Szentírást. Amint az első leckében felfedeztük, a Biblia a gondviselést Isten szuverenitásának egyik funkciójaként mutatja be. Isten a Legfelső Király mindenek felett, es Ő épp azt cselekszi amit akar. Ez a meggyőződés erőteljesen ki van jelentve, és mindenhol megtaláljuk a Szentírásban.
Elmélkedésre szánt kérdések (szítsuk fel a tüzet):
· Hogy határozhatnánk meg röviden de biblikusan a gondviselést?
· Milyen események tartoznak ide? Léteznek események, melyek Isten gondviselésén kívül esnek?
· Milyen eszközöket használ Isten a gondviselésben?
· Milyen szerepet játszik a gondviselés a te életedben?
· Milyen gyakorlati hatása van/lehet/kellene legyen a te Istennel való kapcsolatodban?
De először lássuk míly módon van használva a gondviselés szó a Bibliában. Ez segíteni fog, hogy gyakorlati szinten bemutassuk, mit is feltételez az isteni gondviselés fogalma.
A “Gondviselés” szó a Bibliában
A gondviselés szó (az eredetiben) egyik megjelenése a Bibliában az Ap.csel. 24:3-ban található. Anániás főpap egy szakképzett szónokot bérelt fel, akit Tertullusznak hívtak, hogy a zsidók nevében mondjon perbeszédet Pál ellen, Félix római helytartó előtt. Ez a szónok azzal kezdte, hogy dícséretet mondott Félixre. De sajnos az általa használt “gondviselés” szó nem Istenre vonatkozott, hanem egy nyomorult emberre. De a szóhasználat néhány ötletet ad arról, hogy mit is jelent: 1) előrelátni; 2) gondoskodás; 3) erőforrások. Ezt jelenti a görög pronoia szó.
Ugyanaz a szó jelenik meg a Róma 13:14-ben, ahol így olvassuk: “hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” Mi ennek a gyakorlati értelme a szövegkörnyezetben? Azt jelenti, hogy ne gondoskodj vagy foglalatoskodj a földi természettel, hogy ne tervezz, és ne rendezz lehetőségeket vagy körűlményeket annak érdekében, hogy a földi természetnek alkalma legyen kívánságait kielégíteni.
Sok módja van annak, hogy a bűnös természetünkről úgy gondoskodjunk, hogy alkalma kerűljön vétkezni. Íme egy dinamikus kép a gondviselés negatív értelméről.
Néhány pozitív példa a “gondviselésre”
A görög pronoia szó, mely az Ap.csel. 24-ben és a Róma 13-ban jelenik meg, gondviselés vagy gondoskodás értelemmel van fordítva, vagyis tenni valamit, hogy elintéződjön egy helyzet.
Róma 12:17b-ben, az ”Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó” azt parancsolja, hogy minden lehetségest megtegyünk, hogy az emberek előtt jól viselkedjünk.
A 2Kor. 8:21 szerint, “mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is,” szó van arról ahogyan Pál eljárt az adományokkal, amelyek Jeruzsálemből származtak.
Az 1Tim. 5:8-ban “Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél,” Pál előírja minden hívő feladataként, hogy viseljen gondot családjáról. Ugyanez a gondolat van kifejezve az Ótestamentumban is a “látni” igével (1Móz. 22:8, 14; 41:33; 1 Sám. 16:1) vagy “készíteni” igével (Jób 38:41; Zsolt. 65:9). Az 1Móz. 22 egy gyönyörű környezetben írja le a gondviselést.
Jehova Jire – A gondviselés zászlója
Az 1Mózes 22 váratlanúl jelenik meg, a gondviselés csúcsaként a bibliai elbeszélésben. Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel fiát – az egyetlen fiát, akit Isten sok évi várakozás után ajándékozott. A gondviselés fogalma világosan jelenik meg az 1Móz. 22:8-ban, amikor Ábrahám azt mondja Izsáknak az áldozatra való bárányról “Isten majd gondoskodik … fiam.” Héberűl úgy is lehet fordítani, hogy “Isten majd meglátja mi lesz az áldozattal.” És Isten épp ezt tette, váratlan, szokatlan, “gondviselő” módon. (1Móz. 22:13).
Isten gondviselése a Jehova Jire névvel vésődött emlékezetébe, avagy Isten majd gondoskodik. Isten majd meglátja, a hegyen amelyen Isten majd meglátszik.
Egyszerű lenne gyakorlatba űltetni ezt a szakaszt az általános fogalommal, hogy Isten mindig gondoskodik rólunk. Persze ez egy nagy igazság, de a szövegkörnyezet kellene meghatározza hogyan űltetjük gyakorlatba.
Az 1Móz. 22-ben a kontextus egy olyan Isten iránti engedelmességet ecsetel, mely magába foglalja annak feláldozását, ami számunkra a legdrágább és legértékesebb – még ha azt Istentől kaptuk is. Íme néhány személyes alkalmazás: 1) Amikor igyekszünk Istennek engedelmeskedni, akár óriási áron is, Ő “látja” ezt, és megáld minket; 2) Ha azon vagyunk, hogy feláldozzunk valamit iránta való tiszteletből, vagy akara teljesítése érdekében, Ő “látni fog” egy helyettesítőt, vagy be fogja pótolni veszteségünket valamilyen módon; 3) Isten az Ő gondviselésében rendelkezésünkre fog bocsájtani, vagy közbe fog avatkozni értünk, mikor akarunk és törekszünk Neki szótfogadni, és Őérte magunkat feláldozni.
Mit mond a Biblia?
Ez előző lecke folyamán tettünk néhány kijelentést a Szentírás alapján, melyek leírják Isten gondviselését. Tekintsünk most meg néhány megfogalmazást, melyek bizonyítják Isten gondviselését. Emlékezzünk a következő kijelentések szövegkörnyezetére:
· 1Móz. 12:17 ”De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Ábrám felesége, Száraj miatt.” – Megelőző betegségek.
· 1Móz. 20:6 “Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt.” – Megőrzés a bűntől.
· 1Móz. 20:17-18 “Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek. Mert az Úr meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt.” – Meddőség és termékenység.
· 1Móz. 25:21 ”És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mivel meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége.” – Termékenység.
· 1Móz. 45:4-8 “József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” – Mások bűnös cselekedeteinek áldozataként szenvedés egy későbbi nagyobb jóért.
· 1Sám. 26:12 “És elvette Dávid a lándzsát meg a vizes korsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.” – Egy szokatlanúl mély álom, hogy Isten szolgája oltalmazva legyen.
· 2Kir. 7:6 “Mert az Úr azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Izráel királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ránk törjenek!” – Hallási hallucináció és a valóság teljes félreértése.
· Dániel 2:21; 4:14, 22; 5:21 “Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti. Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar.” – Világi vezetők alkalmazása.
· Jónás 1:4, 2:1, 10; 4:6-8 “Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Az Úristen pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak. Isten azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon. Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem!” – Az időjárás, az állatok viselkedése, a növények fejlődése.
Rendkívülien nagy a változatossága azoknak a cselekvéseknek, melyeket direkt módon tulajdonítunk Isten gondviselésének. Végtelenűl általános dolgoktól kezdve a “leghétköznapiabbakig,” a legbensőségesebbekig és a legszemélyesebbekig, Isten gyakorolja gondviselő törődését és beavatkozását.
A következő lépés, hogy megadjuk a gondviselés meghatározását.
A gondviselés definíciója
Egy egyszerű meghatározás az lenne, hogy a gondviselés annak a a bibliai tanításnak a leírása, mely szerint Isten beavatkozik és közbelép, közvetlen vagy közvetett módon, az emberek ügyeibe. De szeretném ha tovább mennénk és mélyebbre hatolnánk ennél, hogy részletesebbek legyünk. De mielőtt a saját meghatározasomat felajánlanám, hadd nézzünk meg néhány definíciót, melyeket mások javasoltak.
A 19-ik századi teológiai professzor, Charles Hodge, úgy határozta meg a gondviselést mint “a legszentebb, legbölcsebb és leghatalmasabb Isteni megtartást és kormányzást, amelyet a teremtmények és azok cselekedetei felett gyakorol. Így tehát a gondviselés magában foglalja a megtartást és a kormányzást. A megtartás alatt azt értjük, hogy minden Istenen kívűl levő dolog Isten akaratának köszönheti létezésének folytatását. A kormányzás magába foglalja a tervezés és a felügyelet fogalmát. Feltételez egy véget, egy irányt, és egy véghezvitelt vagy beteljesedést.” (Systematic Theology, Hendrickson reprint 1999, Vol. 1, pag. 575, 581; + 40 de pagini dedicate Providenței)
Charles Hodge, fia, A.A. Hodge egy tömörebb definíciód adott: “A gondviselés magában foglal két nagy részleget: minden teremtett dolog folytonos megtartását, és minden megtartott dolog folytonos kormányzását, avégett, hogy hibátlanúl elérjék a célt, melyre teremtettek. (Outlines in Theology, 1860, pag. 258, Banner of Truth, reprint 1983)
Még tömörebb Wilbur Tillett következő meghatározása: “a megtartás, törődés, és kormányzás melyet Isten gyakorol minden általa teremtett dolog felett, hogy elérjék a célt, melyre teremtve lettek” (definíció melyett Tillet a The International Standard Bible Encyclopedia-ból vett át).
A kortárs teológus, Millard Erickson viszi el a szűkszavúság díjját, amikor azt mondja, hogy a gondviselés kifejezi “Isten teremtményéért való tőrődését, megtartás és vezérlés által, a szándékozott cél érdekében” (Concise dictionary of Christian Theology, Baker 1986, pag. 136).
Végezetűl íme a legtöbbet jelentő meghatározás, melyel eddig találkoztam: J.I. Packer teológus szavaival, a gondviselés “a Teremtő szakadatlan tevékenysége, Aki nagylelkűsége és jó akarata szerint rendezett létezésben tartja teremtményeit, vezérel és kormányoz minden eseményt, körűlményt, valamint az angyalok és emberek cselekvéseit, és egy meghatározott cél felé irányítja azokat, az Ő dicsőségére.”
A gondviselés kettős fogalma
Az első leckét arra szántuk, hogy bebizonyítsuk a Biblia alapján, hogy Isten gondviselése Isten szuverenitásának a logikai következménye. Ő azért gyakorolhatja gondviselését, mert szuverén. Így tehát a gondviselés Isten szuverenitásának az aktív állítása.
Az imént bemutatott meghatározások közös nevezője, beleértve vagy nyíltan kijelentve, annak a ténynek az elismerése, hogy a gondviselés bibliai doktrínájának két aspektusa van. Teológiai kifejezésekkel élve, a gondviselést két szempont írja le, melyek különbözőek, de fedik egymást: megtartás és kormányzás. Ezek nem elkülönűlő cselekvései a gondviselésnek, hanem inkább az isteni gondviselés arany érméjének két oldala. Ezért meghatározásunknak segítenie kell, hogy megértsük Isten gondviselésének célját és dinamikáját.
A megtartó gondviselés
Isten folytonosan megtartja és létezésben tartja teremtményének minden egyes részét, a legkissebbtől a legnagyobbig, az Ő szuverén tetszésének megfelelően.
A kormányzó gondviselés
Isten vezérel és kormányoz minden eseményt, beleértve az emberek szabad cselekvéseit is, valamint kűlső körűlményeiket is, és minden dolgot a meghatározott cél felé irányít, az Ő dicsőségére.
Természetesen ez egy emberi definíció. Nem létezik egyetlen igevers vagy igeszakas sem, melyet ide csatolhatnánk bibliai alapként. Isten nem ajánl a Szentírásban egy ilyen “végterméket” hanem inkább a bruttó, készre dolgozatlan anyagot.
Mindazáltal, ez a meghatározás nem egy teológiai rendszernek a tiszta logikai következtetése, és nem is egy racionális elmének a szüleménye, mely megmagyarázhatatlan eseményekkel szembesűlve, rendszert és értelmet keres. Ahogy az később ki fog derűlni, ez a definíció határozottan és tagadhatatlanúl ábrázolja Isten saját kinyilatkoztatását a Bibliában.
Ha szeretnétek “bizonyítékokat” melyek alátámasszák ezt a definíciót, olvassátok újra az igeverseket, melyeket az első lecke folyamán idéztünk. Ezek, és sok ehhez hasonlók, kifejező és elbeszélő bizonyítékai az isteni gondviselés cselekvéseinek, és leírják annak “működését.”
Így tehát a továbbiakban ezzel a meghatározással fogunk dolgozni. Nem teljesen eredeti; valószinű, hogy felismertek darabkákat mások meghatározásaiból. Ami remélem, hogy segítségünkre lesz, az a tömörsége, és a felosztása a két logikai szempontra, melyek különbözőek, mégis összeszövődnek. A következő leckék folyamán megpróbálom bizonyítani ezen definíció bibliai megalapozottságát és alkalmazhatóságát.
Gondviselés vagy csoda?
Persze az előbb említett meghatározás felvethet egy kérdést. Mi az összeköttetés a gondviselés és a csoda között? Térjünk vissza egy pillanatra a gondviselés általános leírásához, mely szerint a gondviselés Isten beavatkozása és közbelépése, közvetlen vagy közvetett módon, az emberek ügyeibe. Ilyen módon a gondviselés számtalan formát ölthet.
Meg kell figyeljük a gondviselés különböző formáit. A nem-mindennapi gondviselés, mint például a csodák, valamint az amit mindennapi gondviselésnek nevezhetnénk, mint például egy frissítő eső. Beszélhetünk nagy gondviselésről, mint a Vörös tenger átkelése, vagy a kis gondviselésről, mint az, hogy nem tudtunk aludni tegnap éjjel. Beszélhetünk világos vagy homályos gondviselésről.
De én általában az átlag emberek apró álmatlanságairól beszélek, és nem az igazi csodákról. De hogy különböztetjük meg a kettőt? Mi a különbség köztük?
Ahhoz, hogy megkülönböztessük a gondviselést a csodától, hasznos lenne meghatározni mi a csoda. A csoda Istennek egy természetfeletti cselekvése, mely által Ő beavatkozik az emberi tapasztalatok természetes folyamába, hatalmát gyakorolva teremtése felett azért, hogy kinyilatkoztassa Magát. A csodák nem fejezik ki az Ő hatalmát pusztán azért, hogy azokat szemléljük. A csodák, természetükből kifolyólag, tanító jellegűek és kinyilatkoztatják Istent. Bizonyítékai Isten istenségének, és kinyilatkoztatják számunkra, hogy ki Ő; Isten karakterének megnyilvánulásai. Isten célja a csodákkal nem az, hogy bámulaba ejtsen, hanem hogy tanítson.
Alkalmanként a gondviselés felhasznál csodákat is. De általában akkor beszélünk gondviselésről, amikor leírjuk Isten beavatkozását, vagy felügyeletét az események és emberi választások normális és természetes folyamában.
A csoda nyilvános és leplezetlen gondviselést jelent. A gondviselést tekinthetjük Isten titkos, álcázott cselekvésének, az emberi ügyekben és a történelem eseményeiben. A jelen tanulmányban erről a gondviselésről fogunk beszélni.
Gondviselés vagy egybeesés?
Így tehát a gondviselés egyenes ellentéte a szerencsének, sorsnak, esélynek, mázlinak, vagy a véletlennek. A gondviselés és a többiek kölcsönösen kizárják egymást. Ha létezik szerencse, sors, pech vagy mázli, nem létezik gondviselés. A gondviselés tana nem hagy helyet az esélynek vagy pechnek. Isten nem vak, és nem is szeszélyes. Nála nincsenek balesetek. Ha létezik esély, akkor már nem létezhet Isten. Ha egy molekula saját feje után megy, Isten már nem szuverén. Ha Isten nem szuverén, akkor már egyáltalán nem Isten. Isten és az esély egyszerűen nem létezhetnek egyszerre.
De a szerencse nem az egyetlen fogalom, mely megtörik a gondviselés súlya alatt. A bibliai gondviselés doktrínája egyenes ellentétben áll minden filozófiai alternatívával, mint például a panteizmus, dualizmus, sors, stb.
Nézzünk tükörbe (Alkalmazás)
Kedveseim, nem vagyunk sem a Wall Street-i brókerek kezében, sem a globalizáció kezében, sem a világkrízis kezében. Isten kezében vagyunk.
Íme néhány gyakorlati kérdés személyes elmélkedésre és vizsgálatra:
· Milyen gyakran beszélünk az esélyről, szerencséről, vagy szerencsétlenségről szokásos beszélgetéseink folyamán?
· Frázisok mint például Murphy törvényei (Ha valami rosszúl történhet, akkor rosszúl is fog) hogy egyeztethetők össze Isten gondviselésével, mely minden emberre, és az élet minden körűlményére kiterjed?
· Gondoljátok, hogy az ahogy beszélünk általában, tükrözi azt a perspektívát mellyel megértjük és értelmezzük az élet eseményeit?
· Ha a Bibliában azt tanuljuk, hogy Isten gondviselése életünk minden területére kiterjed, milyen hatással kellene ez legyen magatartásunkra mindazzal szemben ami velünk történik?
· Hogyan válaszolunk biblikusan múltbeli eseményekre, jelenlegi helyzetekre, vagy épp elkövetkező eseményekre a bibliai gondviselés tanításának fényében?
Mircea Aioanei, Logos
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.