A legfontosabb erény, amely minden kapcsolatban szükséges, a legfontosabb hozzávaló, amely összefog egy házasságot, vagy egységben tart egy családot, valami ami abszolút döntő egy házasság és egy család sikeréhez: a megbocsátás. Nem számít, hogy kivel házasodtál össze, cserben fog hagyni, meg fog bántani, félre fog érteni, félre fogja értelmezni szándékodat, azt, hogy mit miért teszel. Te is meg fogod bántani, vétkezni fogsz ellene, csalódást fogsz okozni. Ez vonatkozik minden féle kapcsolatra, mivel bűnös, bukott teremtmények vagyunk. És ami lényegében megakadályozza, a kapcsolatok tönkremenetelét az a megbocsátás. A Példabeszédek 19:11 azt mondja, hogy az ember díszére válik, ha megbocsátja a vétket. (Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.) Sosem lehet az ember fenségesebb vagy nemesebb, mint amikor megbocsájt. Az engesztelhetetlenség rabul ejti az embereket a múltban. Mindaddig amíg nem vagy hajlandó megbocsátani a vétkeseket és vétkeiket, addig mindkettőjükhöz hozzá vagy bilincselve.
Mindaddig amíg nem vagy hajlandó megbocsátani a vétkesnek és annak vétkeit, addig elevenen tartod, a fájdalom ott van, egy nyílt sebet piszkálsz, és megakadályozod a gyógyulásban. Amikor nem akarsz megbocsátani, arra ítéled magad, hogy ugyanolyan rosszúl érezve magad éld le az életed mint ahogyan a múltban érezted, amikor a vétket elkövették, anélkűl, hogy látnád ennek a végét. Azt választod, hogy szeresd a gyűlöletet, és ápold azt egész életeden keresztül. A meg nem bocsátás rabul ejt a múltbéli fájdalmadban. Másrészt, a megbocsátás teljesen megszabadít a múlttól, és a jelen keserűségétől. Amikor a Bibliát tanulmányozod, sok minden elhangzik benne a megbocsátásról. Valójában 75 szókép létezik a Bibliában a megbocsátásról. Hadd soroljak fel csupán néhányat ezek közül. Megbocsátani annyit jelent, mint elfordítani a kulcsot, kinyítni a cella ajtaját, és a a rabot hagyni elmenni .
Megbocsátani annyi, mint ráírni nagybetükkel egy adósságra, hogy „SEMMIVEL NEM TARTOZIK.”
A Biblia azt mondja, megbocsátani olyan, mint leütni a kalapáccsal egy tárgyalóteremben, és kijelenteni: „Nem bűnös!”
Megbocsátani annyi, mint ellőni egy nyilat olyan magasra és olyan messzire, hogy soha többet ne lehessen megtalálni.
Megbocsátani annyi, mint kivinni a szemetet, és megszabadulni tőle egyszer s mindenkorra, a házat tisztán és frissen hagyva utána.
Megbocsátani annyi, mint elveszíteni a horgonyt és a hajót szabadjára engedni.
Megbocsátani annyi, mint teljes elnézést adományozni egy halálraítélt bűnözőnek.
Megbocsátani annyi, mint meglazítani a fojtogató szorítást a birkózó ellenfelen.
Megbocsátani annyi, mint ezer darabra törni egy cserépedényt, úgy, hogy soha se lehessen újból összerakni.
Egyetlen kapcsolat sem élheti túl a megbocsájtás hiányát. Ha nem bocsájtassz meg folytonosan, keserűséget fogsz felhalmozni, amely lerombol akármilyen és minden kapcsolatot.
A puszta erényén túl, a puszta nemességén túl, hadd mutassak meg néhányat a megbocsátás sürgető okai küzűl.
Első sorban, a megbocsátás a legistenibb cselekedet amit csak egy személy tehet. Semmilyen más cselekedet nem hasonlít jobban Istenre, mint a megbocsátás. Soha sem vagy Hozzá hasonlóbb, mint amikor megbocsátasz valakinek, aki ellened vétett.
A megbocsátás egy szóban kifejezett, személyesen átadott igéret. A meg nem érdemelt, ki nem érdemelt szeretetnek az állítása, amely kijelenti egy bűnösnek, hogy nincs harag, nincs gyűlölet, nincs bosszúvágy, nincs megtorlás, mivel a bűnösség eltávolíttatott, a vád eltöröltetett. És nincs önsajnálat és nincs keserűség. És pontosan ez Isten magatartása a bűnösökkel szemben. Isten a Szentíráson keresztül ajándékoz nekünk egy szóbelileg kijelentett, személyesen átadott, meg nem érdemelt és ki nem érdemelhető szeretetről szóló igéretet, amely állítja, hogy Ő már nem haragszik, már nem gyűlöl, és már nem vágyik bosszúra, és hogy nem lesz megtorlás, sem kárhoztatás, mivel a vétek és a vád és a szégyen eltöröltetett. Ez Isten magatartása azok iránt, akik Őbelé vetettél hitüket.
Halgassátok meg Isten jellemének ezt a magasztalását a Szentírásban: 2Mózes 34:6 – „Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket.” Ez jellemző Istenre.
És így elmondhatjuk, hogy sosem vagyunk hasonlóbbak Istenhez, mint mikor megbocsátunk. Zsoltárok 32:1-2 – „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” A 85-ik Zsoltár lényegében ugyanazt mondja. „Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.” Zsoltárok 130: „Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” Végig a Szentírásban olvasunk Isten megbocsájtásáról. Nem emlékezik meg bűneinkről. Elássa azokat a tenger mélyére. Eltávolítja őket olyan messzire, mint napkelet napnyugattól.
De ha az Isten megbocsátásáról szóló bizonyságtétel összegzését akarod, nem kell tegyél mást, csak olvasd el a tékozló fiú történetét Lukács 15-ből. Az a fiú nem sokban különbözött sok más fiútól: kapzsi, türelmetlen hogy rátegye a kezét a vagyonra, amelyet nem ő szerzett, emberi szempontból esztelen, ahogy azt elköltötte, megvetette apját, igazából utálta az apját. Elment és azokkal élt akik kihasználták és magára hagyták saját bűnei nyomorúságában. Amikor a pénz elfogyott, lassan észhez tért, miközben a disznókat etette. A disznóólban lezajló tapasztalata valahogy életének tükröződése volt. Felébredt egy nap és azt mondta, „Apám szolgái jobban élnek mint én.” És azt mondta, „Elmegyek apámhoz.” Nem igazán remélt megbocsátást. Csak el akarta mondani, hogy milyen hitvány volt, és megkérdezni, ha esetleg lehetne szolga. Nem akarta kérni, hogy fiú lehessen, gondolhatta hogy azt már eljátszotta. Csak egy fedelet akart a feje főlé és egy kicsivel jobb eledelt, mint amit a disznók kaptak. Így hát elindult visszafele az úton. És emlékeztek a történetre. Jézus felhasználja azt a történetet, hogy megtanítson, hogyan kell megbocsájtani. Nem is várod meg, hogy a bűnös megérkezzen. Amikor meglátod a távolban, eléje szaladsz, hogy találkozz vele, és amikor elkezdi mondani, hogy bánja, elnémítod egy öleléssel és egy csókkal és megöleled és szereted és a legjobb ruhákba öltözteted, és a legjobb gyűrűt húzzod az ujjára, és a legjobb húst veszed elő a mélyhűtőből és megfőzöd a legfinomabb eledelt, amid van. Beindítod a zenét, ősszegyűjtöd a barátokat és a családot, és büszkén meghívod, megtért fiad fogadására. Így bocsájt meg Isten, bőkezűen, lenyűgözően.
Ugyanakkor Isten figyelmeztet is minket, hogy amikor így járunk el, nagymértékben félreértenek minket, és egyáltalán nem fogják méltányolni, még az ember saját családján belül sem. Emlékeztek a fiúra aki nem futott el, arra aki otthon maradt és duzzogott. Bolondnak nevezte az apját amiért megbocsátott az ostoba tékozló testvérnek, aki megérdemelné hogy visszaküldjék a disznóvájúhoz, ahova bolondsága vitte, nem pedig hogy megbocsássanak neki.
De a megbocsátó apa csak annyit tud mondani, hogy szereti, és mindig szeretni fogja a fiát. Annak ellenére, hogy a fiú súlyosan vétett ellene, ő meg fogja bocsátani teljesen és egészen, pusztán a megbékélés öröméért, pusztán a helyreállás gyönyörűségéért.
Jézus, miközben kivégzik a kereszten, azt mondja, „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” István, miközben összeroskadt a véres kövek alatt, amelyek püfölték a testét, Istenhez annyira hasonlóan, azt mondta: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”
Sir Thomas More Anglia főkancellárja volt, és miután Westminsterben bíróság elé állították és igazságos ok nélkül halálra ítélték, azt mondta a biráinak, amint előttük állt: „Ahogyan Pál apostol tartotta azoknak a ruháit akik Istvánt kövezték halálra, és ahogyan ők most mind a ketten szentek a Mennyben, és barátokként lesznek ott örökre, ugyanúgy nagyon remélem én is, és ezért szívből imádkozok, hogy még ha uraságotok most itt a földön birók is voltatok elítélésemre, ennek ellenére ezután örömmel találkozzunk a Mennyben örökké tartó megváltásban.” Istenhez hasonlít az, amikor ilyen megbocsátó lelkülettel vagy kivégzőid iránt. Istent nyíltan, otrombán, igazságtalanul megsértettük, és Ő mégis vágyódva, készségesen megbocsájt, egyszerüen a megbékélés puszta öröméért és dicsőségéért.
Mellesleg ez Pál kiemelkedő mondanivalója is Efézus 4:32-ben: „Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” És az 5:1-ben: „Legyetek tehát Isten követői.” Istent utánozod amikor megbocsátasz. Ez egy felhívás Istenhez való hasonlóságra, legyetek megbocsátóak.
Nehéz tönkretenni egy kapcsolatot, ha folyton megbocsátasz minden sérelmet. Kolossé 3:13-ban Pál azt mondja, „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” Istenhez hasonló dolog megbocsátani.
Máté 5-ben, emlékeztek a mi Urunk Jézus ismerős szavaira: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,” 45-ik vers: „hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai.” Ő megbocsát. Amikor megbocsátassz, olyan vagy mint Ő.
Szeretteim, házasságotok óriási szerencsétlenség felé halad, ha folyton felgyűjtitek a sérelmekből fakadó ellenséges érzelmeket, ha tovább engeditek, hogy azok a keserűségek fejlődjenek. De valahányszor sérelem esik, és azonnali megbocsátás követi, az eltünik, nincs már. Ez a kulcsa minden kapcsolatnak. Gyermekek, ugyanez vonatkozik szüleitek iránt is. Szülők, ugyanez gyermekeitek iránt. Testvér testvér iránt, ugyanaz a helyzet.... megbocsátás, megbocsátás, mert úgy tesz Isten is. Gyakoroljátok az isteni erényt.
Másodszor, ha tovább gondolkozunk a megbocsátás indítékairól, nem csak a gyilkosságot tiltja a hatodik parancsolat. A hatodik parancsolat, „Ne ölj!” magába foglal sokkal többet mint csak a gyilkosság fogalmát. Azt mondod, „Honnan tudod ezt?” Onnan, hogy Jézus ezt nagyon világossá tette. Máté 5, hallgassátok meg a 21 és 22-ik verset: „"Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj!” ez volt a parancsolat, „mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Másszóval, ha gyilkosságot követsz el, bűncselekményt követtél el, várhatod, hogy a biróság elítéljen. De Jézus azt mondja „hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Másszóval, a lényeg nem csak az, hogy Isten azt mondja, ne ölj, hanem ebbe bele van értve az indíték is, vagy a magatartás is, amely azzal végződik, nevezetesen a győlölet. Jézus szerint, „aki azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.” A „Ráka,” vagy ostoba egyféle jelző volt. Ma is vannak ilyen jelzőink, melyeket az emberekre ragasztunk, amikor dühösek vagyunk. A „Ráka” volt régen, most azt mondjuk, bolond. Jézus azt mondta, „Amikor arra a parancsolatra utalok, hogy ne ölj, ezeket mind beleértem.” Harag, düh, rosszindulat, meg nem bocsátás, bosszúvágy, megtorlásvágy, ezek mind bele vannak foglalva a hatodik parancsolatba. És ismét mondom, nem csak a gyilkosságot tiltja a hatodik parancsolat, hanem minden haragot, dühöt, rosszindulatot, gonosz szándékot, keserűséget, minden ehez hasonlót.
A rabbik és az írástudók, a Zsidó szokások alkotói egyszerűen azt mondták, Ne ölj (2Mózes 20:13), de közben telve voltak gyűlölettel, ellenségeskedéssel, utálatossággal, keserűséggel egymás iránt, és Jézus azt mondja, mindenki aki haragszik a testvérére, méltó, hogy törvényszék elé hurcolják. Igazából, az 1János 3:15 azt mondja, „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos.”
Időről időre hallunk házasságon belüli gyilkosságokról, hallunk feleségekről, akik meggyilkolják férjüket, vagy férjekről akik meggyilkolják vagy meggyilkoltatják feleségüket, vagy kiagyalnak valami állítólagos véletlen halált. És ez manapság gyakoribbá válik mint talán régen volt, mivel a gyűlölet akadálytalanul terjed és a kultúra táplálja. De nem csak ezt utálja Isten, hanem a gyűlölködést is. Azt a magatartást, amely azt mondja, „Nem ölöm meg, de elhagyom, az biztos.” A magatartást, amely azt mondja, „Nem ölném meg, de bárcsak meghalna.”
Látnotok kell, hogy Jézus, amikor azt mondta, hogy ha dühös vagy, vagy még ha csak egy csúnya szót is mondassz valakire, vagy valakit bolondnak nevezel, szívedben gyilkos vagy. Amikor ezt mondta, ezzel félresepert minden önigazságot. Leleplezte a szívet. A „Ráka” egy rágalmazó szó volt, egy gyakori jelző, amelynek nincs modern megfelelője, ha csak meg nem jegyezzük, hogy az ilyen féle jelzők mindig szeretnek kemény mássalhangzókat használni, hogy kifejezzék a gyalázást, becsmérlést, gúnyt, arrogáns megvetést és utálatot.
Ez a fajta magatartás rejlik a hatodik parancsolatban. És ha ránézel arra a személyre akit utálsz, vagy akire neheztelsz, vagy aki ellen felgyülemlettek ellenséges érzelmeid, és ilyen dolgokat érzel a szívedben, épp annyit érsz mint egy gyilkos. Jézus azt mondta: „Szeresd ellenségedet mint magadat.” Úgy kell látnod azt, akinek nem akarsz megbocsátani, mint Isten teremtményét. És szeresd és bocsáss meg neki csak azért az Isteni részért ami benne van. Ha az illető keresztyén, Isten erkölcsi képét viseli magán, ha nem keresztyén, Isten természeti képét viseli magán. Lássd Isten képmását abban a személyben. Keresd meg azt ami nemes, nem számít, hogy időnként milyen nehéz azt meglátni.
Ha haragszol valakire, valld meg mint gonoszságot. Ha bosszút szeretnél állni valakin, valld meg mint bűnt. Ismerd el, hogy a megbocsátás hiánya bűn, önző, hogy önzőséged félre kell rakd, mert éppen ez a magad felé irányuló meg nem érdemelt ragaszkodás késztet téged arra, hogy eltúlozd azok hibáit, akik ellened vétettek. Érted ezt? Azért vagy annyira dühös amiatt, amit valaki tett veled, mert emelkedett véleményed van magadról. Ha igazán tudni akarod mit érdemelsz, az a pokol. Minden más csak jótétemény. Legyél eléggé alázatos, hogy semmilyen ellened elkövetett sértés ne legyen utálatra érdemes. Egyetlen ellened elkövetett vétket se legyen érdemes meg nem bocsátani, mert magadat semminek látod. Ez az önértékelés ellentéte. És az önértékelés kultúrája táplálja ezt a szörnyeteget, mivel megengedi, hogy emelkedett nézeted legyen magadról, úgyhogy akármi ami ellened van, bármilyen formában vagy lehetőségben, bármennyire csekély vagy minimális is legyen az, oka legyen egy nagy bosszankodásnak és igazolható sértődésnek. Öldököld meg az önzésed. Újból azt mondom, ép ez a magad felé irányuló meg nem érdemelt ragaszkodás késztet téged arra, hogy eltúlozd azok hibáit, akik ellened vétettek. És légy tudatában annak, hogy Isten nem csak azt parancsolta, hogy ne ölj, hanem ne is legyenek gyilkos indulataid.
Harmadszor, és ez egy nagyon fontos pont, amikor a megbocsátásról beszélünk, eszetekbe kell jusson, hogy akárki, aki ellenetek vétett, Isten ellen vétett nagyobbat. Hallok néha egyeseket, akik azt mondják: „Kiszállok ebből a házasságból, elegem van, torkig vagyok ezzel, nem viselem ezt el tovább egy percig sem. Nem élek ezzel.” És azt hiszik, hogy ellenük történt a végső sértés, miközben a valóság az, hogy ha bűn van annak a személynek az életében aki ellened vétett, az Istent sértette meg sokkal inkább mint téged. És figyelj, ha Isten, aki a legszentebb, megbocsátotta neki a nagyobbik vétket, te, a kevésbé szent, nem tudod megbocsátani neki a kissebbiket? Akármit is az, amit az a bűnüs házastárs vétett ellened, Isten ellen vétett. És Isten megbocsát teljesen, egészen, ingyen és véglegesen. És ha Isten, aki a legszentebb és a legsértettebb meg tud bocsátani, te, a kevésbé szent és kevésbé sértett nem tudsz megbocsátani?
Emlékeztek amikor Dávid vétkezett azzal, hogy viszonya volt Betsabéval, és mivel megkívánta, meg akart bizonyosodni afelől, hogy a férje nem jön vissza a képbe, kompromittáló helyzetbe keverte a harcban, ahol elveszítette életét, úgyhogy a paráznaság mellé került gyilkosság is. És emlékeztek amikor Dávid elmondja Isten előtt a bűnbánatát, azt mondja az 51-ik Zsoltárban: „Egyedül ellened vétkeztem.” Helyes volt a nézete. Igen, Betsabé ellen is vétett, Úriást is megsértette. Vétett a család ellen. Vétett a nemzet ellen, amely felett király volt. Saját családja ellen is vétett. Saját barátjai ellen vétett. De mindennél inkább Isten ellen vétett borzasztó, rettenetes bűnével. Azt mondja a Zsoltárok 41:4-ben: „Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!”
Tehát Isten ellen vétünk legkomolyabban, minden helyzetben. Minden bűn leginkább ellene van. Mi, igazából, valamelyest mellékesek vagyunk. Na és ha vétett ellenem? Ez igazából mellékes a központi ügyhöz képest. És Isten, aki ellen komolyan vétettek, készségesen megbocsát. Hogy lehet az, hogy mi, akiket kevésbé sértettek, nem bocsátunk meg?
Ezért megbocsátunk. Megbocsátunk mert soha sem hasonlítunk jobban Istenre, mint mikor megbocsátunk. Megbocsátunk, mert Isten tíltja a haragot, gyűlöletet, és a bosszúálló lelkületet. Megbocsátunk, mert az aki leginkább sértett, megbocsátott, és mi, akik kevésbé vagyunk sértettek, bizonyára mi is megtehetjük.
Hadd vezessem a negyedik pontot, amely egyszerűen ráépül a harmadikra. Értelemszerű, hogy azok, akiknek megbocsáttattak a nagyobb bűnök, megbocsátják a kissebbeket. Ha erre gondolunk, eszünkbe jut a Máté 18-ban található szakasz. És szeretnélek emlékeztetni valamire, amire neked és nekem is szükségem van, hogy időnként emlékeztessenek, éspedig hogy amikor megváltásunk előtt Isten előtt állunk, örök kárhozatra vagyunk méltóak, igaz? Mivel Isten ellenségei vagyunk. Istent elutasítottuk. Istent megtagadtuk. Istennel szemben hálátlanok vagyunk. Bűnös utakon jártunk. És örök kárhozatot érdemlünk. De Isten az ő irgalmában megbocsátja kárhoztató gonoszságunkat. Megbocsátja bűnünket, amely olyan nagy, hogy a pokolba juttatna örök szenvedésre, és még akkor sem lenne jóvá téve. Valaki azt gondolhatná: „Nos, 50 ezer év a pokolban elég kellene legyen, hogy valamelyest lefizesse bűneim árát.” Másvalaki azt mondhatná: „Nos, 50 millió év a pokolban elég lehet, hogy kifizesse bűneimet.” De a válasz az, hogy az örökkévalóság sem lesz elég, hogy kifizesse bűneidet, örökké fogsz ott szenvedni, annyira komoly a vétked.
Országunkban vannak bűncselekmények, és vannak különböző ítéleteink azokra a bűncselekményekre. Ha valaki rosszul viselkedik, lehet fogdába kerül egy éjszakára. Ha valaki egy apró vétket követ el, lehet börtönbe kerül 30 napra, esetleg 60 napra. Ha egy fegyveres rablást követnek el, lehet bentmaradnak öt évig. Ha másodrangu emberölést követnek el, lehet húsz év. Ha előre megfontolt, elsőrangu emberölésről van szó, lehet életfogytiglan. És erre már úgy gondolunk, mint komoly bűncselekményre. De miféle bűncselekmény az, amelyet csak örök büntetéssel lehet megfizetni? Ez egy megdöbbentő dolog. Így hát mindnyájan közülünk, nem számít milyennek látjuk magunkat, akárki közülünk aki nincs Krisztusban, Isten előtt megbocsátva, annyira komolyan vétettünk Isten ellen, hogy örök büntetéssel kell fizessünk a sértésért, annyira nagy a bűnünk. Ha másképp nem lehet, a büntetés nagyságával mérjük az ügy komolyságát.
Így tehát amikor Krisztushoz jöttél és megbocsátást nyertél, az nem valami kicsi dolog volt. Nem olyan volt, mintha a bíró azt mondta volna, „Hát, 60 napi börtönt érdemelsz, de átváltoztatom a büntetésed.” Vagy „Feltételesen szabadlábra helyezlek.” Nem mondta a bíró, „Hát, 20 évet érdemelsz, de mivel ez az első törvénysértésed, szabadlábra helyezlek, és valamilyen köztes állapotban maradsz, házifogságban;” nem így volt. Nem úgy volt, mintha életfogytiglant érdemeltél volna, és valamilyen enyhítő körülmény miatt, vagy betegség miatt visszarendeltek, hogy a családod gondozzon halálodig; nem így volt. Hanem úgy, hogy volt egy óriási bűnadóságod, amelyet örökkétartó szenvedéssel sem lehetett volna megfizetni. És Isten egy pillanat alatt mindet megbocsátotta. Ez a megbocsátás nagylelkűsége.
Úgyhogy vissza kell menj, és megemlékezz, hogy mennyi minden megbocsáttatott neked Krisztusban. És most vissza a negyedik ponthoz. Ésszerű tehát elvárni azt, hogy akiknek megbocsáttattak nagyobb bűneik, képesek legyenek megbocsátani a kissebbeket, nem? Valaki megsértett... óh, tényleg? Valaki ellened vétett, a férjed megsértett, vagy a feleséged megbántott, vagy szüleitek megsértettek titeket, fiatalabbak, vagy valaki más sértett meg. Óh, értem, tehát keserű leszel, és bosszúálló, gyűlölködő, haragtartó magatartással fogsz körbe járni, és megfizetteted az emberekkel azt, amit veled tettek, és keresztyén vagy? Megbizonyosodsz afelől, hogy a házastársad fájdalmat érez haragod miatt, azért amit ellened vétett? Te, aki Isten előtt áltál bűneid akkora súlyával, hogy még az örök fájdalom sem tudta volna eltávolítani, és teljesen megbocsáttattál a másodperc töredék része alatt, ezt a piti sérelmet másnak felróvod? Ez a lényege a Máté 18-ban található példázatnak.
Némely embereket a király elé visznek. Egy oriási adóssággal tartoznak neki, amelyet soha sem tudnának megfizetni. Ő megbocsát nekik. Egyik azok közül, akiknek megbocsáttatik ez az óriási adósság, amely az örök büntetésnek, és bűneink sulyának a jelképe, elfogadja a megbocsátást, kimegy, találkozik egy másikkal aki tartozik neki néhány heti fizetéssel és folytogatni kezdi azt. Azt mondja, „Kérem a fizetségem, kérem a fizetségem,” és a másik nem tud fizetni, úgyhogy börtönbe záratja. Elképzelhetetlen. És a tanítványoknak is nagyon nehezükre esik elhinni a hallottakat. El sem tudják hinni. Biztos vagyok, hogy amint Jézus elmondta a történetet, egészen a belsejükig megrázta őket, hogy létezhet olyan valaki, akinek olyan sok megbocsáttatik, aztán megfordul és nem bocsát meg valakinek olyan keveset. És nem pont ezt tesszük mi is minden nap? Minden alkalommal?
Isten megbocsátotta megfizethetetlen, felfoghatatlan adósságunkat. Nem kell-e mi is megbocsássuk az apró tartozásokat, amelyekkel mások tartoznak nekünk? Házasságodban szükséges, hogy siess megbocsátani amilyen gyorsan csak tudsz, még akkor is ha a sértés folytatódik, minden gondolatod arra kellene irányuljon, hogy megbocsáss. Micsoda érzéketlen hálátlanságról tesz ez a szolga bizonyságot a Máté 18-ban, akinek megbocsáttatott az a megfizethetetlen tartozás, és aki azonnal kiszalatt és talált valakit, és nem akart neki megbocsátani. Talán te felsőbb fokú bíróság vagy mint Isten? Talán kiválóbb vagy mint Isten? Meg van az a jogod, hogy tartogasd ellenséges érzelmeidet és haragod, amely Istennek nincs meg? Neked talán egy szigorúbb törvényed van? Méltó vagy kiválóbb bánásmódra mint Isten? Elképzelhetetlen.
Az ötödik ok, hogy megbocsáss. Aki nem bocsát meg, nem fogja élvezni más keresztyének szeretetét. Hadd mondjam el nektek mi történik egy házasságban, és ez történik minden alkalommal. A feleség azt mondja, „Elegem van ebből az alakból, ennyi volt, befejeztem, nem viselem ezt el tovább, megelégeltem, és nem fogok megbocsátani neki. Eleget bocsátottam meg, nem fogok többet megbocsátani neki. Befejeztem vele. Nem érzek mást, mint neheztelést, ellenségeskedést, gyűlöletet, keserűséget, és ezt fenntartom és táplálom.”
Tudjátok mi történik? Azonnal szakadás áll be a házasságba, és rögtön elvész a keresztyén közösség. Azonnal haragban vagy a gyülekezettel is, nem úgy van? És néhány hónap kérdése csak, és találd ki! Egy közösségi alkalmon a pásztor felolvassa a neved, nem? Mivel elhagytad a házasságod minden ok nélkül. Elveszíted a közösséget. A gyülekezet tulajdonképpen bíráddá válik.
Pontosan ez történik a Máté 18-ban található példázatban is. Nézzétek meg a 31-ik verset, az ember megpróbálja megszerezni a pénzét ettől a másiktól, aki igazából csak néhány hónapi fizetéssel tartozik neki. Börtönbe veti. És a 31-ik vers azt mondja, „Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.” Tudjátok mit? Nem jött hogy elhigyjék, hogy az illető ilyet tett, nem jött hogy elhigyjék, hogy létezik ekkora meg nem bocsátás. Megdöbbentő volt számukra. És hova mentek? Egyenesen a királyhoz, egyenesen urukhoz. Tudjátok mi történik? Amikor nem akarsz megbocsátani, elveszíted a közösséget. És a közösség, úgymond, elmegy a mennybe, hogy átadjon téged. Elválasztod magad a közösségtől. Eltávolítod magad a testtől. Kovász vagy, bűnös vagy, rossz befolyás vagy. A gyülekezet nem kíván a közelében, ha így viselkedsz. És amikor elidegenedsz a többiektől a gyülekezeti életben, az további bűnökhöz vezet.
A sorrend ez. „Elegem van, nem élek tovább vele, lelépek. Nem fogom eltűrni. Türelmem végéhez értem. Kilépek ebből.” És akkor kiszakadsz, és akkor a gyülekezet Istenhez fordul és Istenhez kiált a nevedben, fenyítést alkalmaznak, a gyülekezet követ, te nem térsz meg, és a következő dolog ami történik az, hogy a közösségen kívül vagy, és át vagy adva... kinek? A Sátánnak, 1Korinthus 5, és a következő dolog, hogy viszonyod van valakivel, és a spirál elindult lefele.
A másoktól való elszakadás a gyülekezeti életben komoly bűnöket eredményez. Zsidók 10:24 azt mondja, hogy szükséges, hogy együtt legyünk, hogy kölcsönösen ösztönözzük egymást. Szükséged van Isten népének életére. Azok a barátok a meg nem bocsátó emberek ellen fordultak, és átadták Istennek. Imádkoztak, gyakorolták a gyülekezeti fenyítést, és átadták az Úrnak, aki aztán átadta a kínzóknak.
És ez elvezet minket a hatodik ponthoz: a meg nem bocsátás isteni fegyelmezést eredményez. Mi történt azzal az emberrel? A 32-ik versben, a király vagy az úr magához hivatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” Hihetetlen, hogy nem tette. „Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."
Mit is mond itt? Ha nem bocsáttok meg egymásnak, az Úr át fog adni a kínzóknak. Kik azok? Fenyítés, komoly büntetés, kínzók, gyötrők... lehet stressz, megpróbáltatás, betegség, nehézség, viszontagság. Jakab 2:13 ugyanezt mondja. „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot.” „Boldogok az irgalmasok,” Máté 5:7, „mert ők irgalmasságot nyernek.” Ha nem rendelkezel a megbocsátás irgalmasságával, Isten át fog adni a kínzóknak.
Tehát mi történik? Tönkretetted a házasságod. Tönkretetted a kapcsolatod a gyülekezettel. Lezuhantál a gonoszság lejtőjén. És most az isteni fegyelmezés következik.
Életem folyamán sokakkal találkoztam akik azt mondták, „Nem fogok tovább élni ezzel a személlyel. Inkább kipróbálom az esélyem Istennel, minthogy ezzel a személlyel éljek.” Nos, nem igazán van esélyed Istennel, eléggé garantált, hogy mi fog következni: fenyítés, büntetés.
A hetedik ok a megbocsátásra. Aki nem bocsát meg, annak nem bocsátanak meg. Térjünk a Máté 6-hoz, és ez összekapcsolódik azzal a ponttal, amelyet épp levontunk a példázatból, hogy ha nem bocsátassz meg másnak, az Úr meg fog fenyíteni téged; ez egy másik módja, hogy ezt megfigyeljük, de egy kicsit más aspektus kerül hangsulyozásra. Aki nem bocsát meg, annak nem bocsátanak meg. Nézzük a Máté 6:12-t, amely része a tanításnak, és azt mondja, így imádkozzatok: „És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ez egy eléggé világos kijelentés. Úgy bocsáss meg, Istenünk, ahogy mi is megbocsátunk másoknak. Lejjebb, a 14 és 15-ik versben, „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ember, ezek erőteljes kifejezések. Ha megbocsátassz, neked is megbocsátanak.
Erre azt mondod, „Ez arról szól, hogy elveszítheted az üdvösséged, és a pokolba kerülhetsz?” Nem, az örök megbocsátásunkat megigazulásunkkor nyerjük. Az elintézi jövőnk kérdését. Az időleges megbocsátásra megszentelődésünkben van szükségünk, és ez intézi el a jelenbeli áldásaink kérdését. A kérdés itt egyszerűen ez: Isten nem fogja megbocsátani bűneidet, abban az értelemben, hogy mentes legyél a fenyítéstől, és megkaphasd az áldást.
Tudod mi történik veled, amikor hívőként vétkezel? Mikor hosszabb ideig bűnben élsz, nem azt jelenti, hogy hirtelen elveszíted az üdvösséged és a pokolba kerűlsz, hanem megmondom mi történik: elkezdődnek a fenyítések és elmaradnak az áldások. Az örök megbocsátásról gondoskodva van, de az itteni és mostani megbocsátás, amely visszatartja a fenyítést és kiárasztja az áldásokat, az nem lesz a tied.
Pásztorként megfigyeltem ezt az évek folyamán. Sok embert megfigyeltem. Láttam üres életű embereket, szörnyű szárazságot, unalmas pangást, embereket akikből hiányzik az öröm, hiányzik az erő, hiányzik az értelmes házassági kapcsolat, és őszintén hiszem, hogy az ok gyakran az, hogy hiányzik a szívükből a megbocsátás egy családtag iránt. És amikor továbbra is nem bocsátanak meg, Isten folytatja a fenyítést, és az élet nyomorúságos, és az áldás nincs jelen.
Ha valamit akarok ebből az életből, az Isten áldása. Azt akarom mondani, hogy még azt is kijelenteném, hogy akárkivel hajlandó lennék élni, hogy Isten áldását elnyerjem. Azt keresném mindenek előtt. És hogy megalázzam magam és elfogadjak valami nehézséget a földi életben, azért hogy megnyerjem a mennyei örömöt, egy egyszerű választásnak tűnik számomra.
Szóval, meg kell bocsássunk, mert az Istenre hasonlít, akinek gyermekei vagyunk. Meg van tiltva a meg nem bocsátás a gyilkosságot tiltó parancsban. Meg kell bocsássunk mivel a legszentebb megbocsát, tehát mi is, a kevésbé szentek meg kell bocsássunk. Meg kell bocsássunk mert nekünk is megbocsátotta Isten a nagyobb bűnöket, nem kell hát nekünk is megbocsátanunk a kissebbeket, amelyek minket érintenek? Meg kell bocsássunk, különben elveszítjük a közösséget és a testvérek szeretetét, és fenyítésben részesülünk. És ha nem bocsátunk meg, Isten sem fog megbocsátani nekünk.
Nyolcadik ok. Még említek egy párat. A megbocsátás hiánya alkalmatlanná tesz minket a dicsőítésre. Valójában, a dicsőítés egy képmutató cselekedetté válik. Máté 5:23-24, „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed,” vagyis Isten elé jössz, hogy Őt dicsőítsd, egy zsidó környezetben ebben az evangéliumban, „és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.” Nagyon alapvető dolog. Ne közeledj Istenhez dicsőítő szándékkal, ha rendezetlen neheztelés van közted és egy másik keresztyén közt. Megbékélés kell megelőzze a dicsőítést, még akkor is ha nem tartassz haragot. Ha a másik haragszik ránk, készségesen meg kell bocsássunk a szívünkben, és megtegyünk mindent ami tőlünk telik, hogy helyrehozzuk. Látnod kell, hogy ha bármilyen bűn van benned, azt mondja a 66-ik Zsoltár, az Úr nem fog meghallgatni téged. (18 v, Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.) Szóval dicsőítésre jössz és a menny nem válaszol, ha a szíved nincs rendben. A megbocsátás hiánya alkalmatlanná tesz a dicsőítésre. Ember, ez nagyon komoly!
Kilencedik ok, és ez után már csak egy van: meg nem bocsátani annyit jelent, mint elbitorolni Isten tekintélyét. Feltételezem, hogy ez maga a végső ego utazás. Ha nem bocsátassz meg, akkor felemeled magad annak a szintjére, aki az isteni itéletnek a kardját hordja. Azt mondod: „Nos, Isten, lehet, hogy te kész vagy megbocsátani, de én nem vagyok.” Kitéped a kardot Isten kezéből, és elhatározod, hogy magad fogod azt forgatni. Egyénileg állsz bosszút. Mekkora bátorság ez, a Róma 12 fényében, ahol Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” Hagyd azt Istenre. Nem kell te könyörtelenűl behajtsd az adósságot mindenkin. Nem kell te visszaadd azt, amiről úgy érzed, hogy megérdemlik. Ez nem a te feladatod. Ha az ellenséged éhezik... mi? Adj ennie. Ha szomjazik, adj innia, és gyűjtsd csak a parazsat a fejére, a meggyőzés parazsát, mellesleg. Győzd le a gonoszságát jóval, és emlékezz arra, hogy soha ne állj bosszút te magad.
Micsoda vakmerőség, hogy a saját kezedbe vedd a kardot. „Megadom annak az alaknak amit érdemel. Fájdalmat fogok okozni. Én leszek a bíró. Isten túl lassú. Isten túl elnéző. Isten túl türelmes. Túl igazságtalan. Túl közömbös. Túl gyenge. Isten nem tesz semmit. Add ide nekem azt a kardot, elintézem én ezt magam.” Micsoda istenkáromló viselkedés. Egyedül Isten képes elbánni a bűnnel. Neki van a tökéletes és igaz felfogása a sérelemről, és nem neked, te véges vagy. Az övé a legmagasabb mérce. A tied alacsonyabb. Az övé a végtelen hatalom. A tied nemlétező. Ő pártatlan. Te nem vagy. Ő mindenttudó és örök, Ő látja a végét már az elején. Te rövidlátó vagy és tudatlan, semmit sem látsz a pillanaton túl. Ő bölcs és jó és tökéletes szentségben cselekszik, és téged elvakít a düh. Most mond hát meg nekem, kinél kellene legyen a kard? Semmi értelme, hogy te vagy én legyünk a bíró. Nem vagyunk alkalmasak. És amikor kitéped a kardot, úgymond, Isten kezéből, és nem akarsz megbocsátani, elbitorolod az Ő tekintélyét.
Egy utolsó pont, amely megbocsátásért kiált nekünk. Ez egy nagyon fontos pont. Egy egész üzenet lehetne, vagy egy egész sorozat: Az ellened elkövetett sérelmek a te megpróbáltatásaid. Hallgass figyelmesen: és mit csinál Isten azokon a megpróbáltatásokon keresztül? Tökéletesít téged. Jakab 1:2-4 – „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” 1 Péter 5:10 – „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” 2Korinthus 12, egy abszolút fönséges szakasza a Szentírásnak. Pál apostol a testében levő tövisről beszél, a gyötrelemről, sértésről, üldöztetésről, nehézségekről, és azt mondja, „a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Az Ő ereje az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Az Ő kegyelme elég nekem az én erőtlenségemben.
Hadd mondjak nektek valamit. Gondolhatod úgy, hogy nehéz házasságod van. Gondolhatod azt, hogy egy nehéz helyzetben vagy, fiatalok szüleitekkel. Gondolhatod, hogy konfliktusod van otthon. Hadd mondjam el ezt: sérelmeid, a sérelmek amelyek téged érnek, azok maguk a megpróbáltatások, amelyeket Isten fel fog használni, hogy Fiához hasonlóvá tegyen. Ne szaladj el előlük. Kritikák, igazságtalanságok, sérelmek, üldöztetések, rossz bánásmód, a te szellemi érettségedért vannak. Ne menekülj el ez elől a folyamat elől. Maradj benne. Még ha egész életeden keresztül is arra gondolsz, hogy lehet találhattál volna valaki mást, aki boldogabbá tette volna az életed, ha helyesen válaszolsz a stresszre és a nehézségre, azok a megpróbáltatások Krisztushoz hasonlóvá változtatnak téged, és ez a legnemesebb cél az összes közül.
Mit se törődj a személyes sérelmeiddel, és törődj sokat a személyes szentségeddel. Emlékezz, hogy megpróbáltatásaidban Isten azon munkálkodik, hogy erőssé és szentté tegyen téged.
Végső következtetésképpen, az ami összetartja a kapcsolatokat, a megbocsátás, mert hibázni fogunk és sérteni fogunk, és sebezni fogunk, és bántani fogunk. De ahol azonnali és átfogó és folyamatos megbocsátás van, a kapcsolat egyben marad. És Isten dicsőíttetik és az áldás kiárad.
Végül pedig, a megbocsátás biblikus teológiája össze van foglalva egy szakaszban. Nézzük meg az 1Péter 2-ik részt, és ezzel a szakasszal zárjuk. 1Péter 2:19 – „Mert az kedves dolog,” természetesen Isten előtt, „ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.” Isten előtt valóban kedves, amikor igazságtalanul szenvedsz, és eltűröd. „De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést?” Nem jár elismerés amikor bűneid miatt szenvedsz., nem az kedves Isten előtt. „Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.”
Kedves akarsz lenni Isten előtt? Akkor szenvedj egy keveset. Ilyen az élet. Azután pedig ezt mondja, „Hiszen erre hívattatok el.” Hmm, azt akarod mondani, hogy így kell legyen. Igen, így kell legyen. Bűnbeesett világ, bűnbeesett társ, bűnbeesett szölők, bűnbeesett gyermekek, bűnbeesett barátok, bűnbeesett család, így kell legyen. Erre a célra lettél hívatva. És Krisztus, szeretett Krisztusunk példát hagyott nekünk, aki amikor igazságtalanul szenvedett, „nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.” Másszóval nem volt okuk, hogy szenvedést okozzanak neki, az egész igazságtalan volt, az egész helytelen volt. Az egész méltánytalan volt. Az egész meg nem érdemelt volt. És mégis, 23-ik vers, „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” Ő folyton csak átadta magát Istennek. Az egész igazságtalan volt, de Ő soha nem vágott vissza, Ő csak átadta magát Istennek és tovább viselte bűneinket az Ő testében a kereszten.
És ez a minta. Soha senki nem szenvedett annyira igazságtalanul mint Jézus. Tökéletes, bűntelen, soha nem követett el egy bűnt sem, soha egy álnok beszéd a szájában, és mégis Ő minden embernél többet szenvedett és semmit sem érdemelt belőle. És a szenvedés közepette nem vágott vissza, elfogadta azt és rábízta magát Istenre, hogy Isten terve teljesüljön. Engedd, hogy Isten tökéletesítsen téged a megpróbáltatásaidon keresztül.
A megbocsátás lehozza a mennyet a földre. A megbocsátás a menny békéjét helyezi minden bűnös szívbe. A megbocsátás kiábrázolja Istent. A megbocsátás Krisztus királyságának az előrehaladása. A megbocsátás az, ami tartóssá tesz egy kapcsolatot.
Imádkozzunk:
Atyánk, megköszönjük neked ma este ezt a gyors tanulmányt, amely annyira fontos a megbocsátás lényege miatt. Szívünk kiáltása és imánk az, hogy adasson nekünk a kegyelem, hogy így bocsássunk meg. Add meg kérünk a körülöttünk levőknek, hogy megbocsássanak nekünk, amint mi is készségesen megbocsátunk nekik. Oh, Isten, tölts el minket a megbocsátás örömével. Tölts el minket vággyal, hogy elnézzünk minden vétket. Hadd legyünk mi azok a nemesek, akik készségesen elnézünk minden sérelmet. Soha nem vagyunk Hozzád hasonlóbbak, soha nem fogjuk jobban beteljesíteni parancsolataidat, mint mikor megbocsátunk. És adományozz nekünk a megbocsátó szívek édes kapcsolatában áldott házasságokat és áldott családokat. Krisztus dicsőségére, akinek a nevében imádkozunk. Ámen.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.